Csiri reggelije [antikvár]

Egy oldal sarka behajtódott. Gerinc és a táblák sarkai kissé megnyomódtak.
A bajok akkor kezdődtek, amikor a vasorrú bába nyugdíjba ment. Hiába kérték a meseírók, hogy ne tegye, nem volt hajlandó tovább maradni. Nem is csoda, hiszen ő már a Grimm testvérek idején is öreg volt, és azóta is becsületesen elvégezte a munkáját, ami nagy szó, mert ilyen hosszú ideig egyfolytában gonosznak lenni bizony nagyon fárasztó. Ha legalább megbecsülték volna érte! De nem. Azt már megszokta, hogy senki sem szereti, de hajlott korára igazán tekintettel lehettek volna. Hiszen az már mégis csak tiszteletlenség Jancsitól és Juliskától, hogy rendszeresen bedugták őt a sütőbe. Így hát a vasorrú bába összecsomagolta a holmiját és elvonult nyugdíjba. Most aztán főhetett a meseírók feje, hogy honnan szerezzenek új boszorkányt. Fel is adtak egy hirdetést, miszerint jó állapotban lévő mézeskalács házba vasorrú bábát keresnek. Csakhogy manapság szakképzett boszorkányt találni szinte lehetetlen. A tapasztaltabbak jól fizető rajzfilmekhez szerződtek, s könyvekben már egyáltalán nem vállalnak szerepet. De sokan választották a hétköznapi emberek életét is, ezért találkozhatunk annyi boszorkánnyal nap mint nap az után, a buszon, vagy éppen a közértben. A hirdetésre mindössze egyetlen képesítés nélküli kislány jelentkezett, annak sem volt vasorra. Viszont rendkívül ügyesen tudta mondani, hogy csiribú. És persze azt, hog csiribiribimbiri. A "csiri" mindenesetre biztos volt. Így hát a meseírók felvették, és elnevezték Csirinek. Róla szól ez a könyv.