Csodálatos kutyák [antikvár]

A kutya A kutya viselkedése % A kutya - a többi állathoz hasonlóan - individuális organizmus, több, mint az idegrendszerrel vezérelt biológiai funkciók összessége. A viselkedés alapját az állat zárt genetikai programja adja. A \'isclkcdés a n\'itott genetikai program szerint alakul, melyeket az egyedfejlődést kísérő kör-nvezeti tényezők is jelentősen befolyásolnak. Ezek szerint az öröklődés és a tanulás a viselkedés meghatározó elemei. A kutya öröklött viselkedési mechanizmusainak kiváltásához nincs szükség előzetes tapasztalatokra, a környezet azok nélkül is reakcióra, válaszcselekedetekre készteti a szervezetet. A viselkedésnek ezt a részét ösztönnek, ösz-töncsclckvesnek nevezzük, melyek az állatban a születés pillanatától fogva működnek, és az egyedfejlődés során a szükséges pillanatokban automatikusan jönnek elő. A szervezet belső állapotát a késztetések jellemzik, melyek a következő tényezők lehetnek: szomjúság, éhség, szexuális vágy, harag, harci kedv, keresókedv stb. A veleszületett viselkedéssel szemben a tanult viselkedést a kutya - a többi állathoz hasonlóan - tanulással szerzi meg. Az öröklött viselkedésformák egyszerű mozgássorozatból állnak, a tanulás ezeket a rövidebb sorozatokat köti össze. A tanulási folyamat során nem az ösztönmozdulat módosul, hanem a mozdulatsor elemeinek kiváltódása és egymásutánisága. Az egyedekre jellemző ösztönös viselkedés alapvetően meghatározza a taníthatóságot. A kutya érzelmei egyrészt a szervezet élettani állapotával függenek ö.ssze, másrészt a környezeti ingerek is hatással vannak rá. A kutya érzelmeinek sokszínűsége hasonlítható az emberéhez. A kutya jellemrajzának szerkezete a fajra jellemző veleszületett viselkedésből és az egyedi képességek alapján megtanult viselkedésből épül fel. A kutya őseitől, a farkasoktól örökölte a falkaszellem törvén\'eit. A kut)'a tisztán falkaállat, viselkedése falkakereső, egyedi életének a falka élete a bázisa. Ez az úgynevezett falkakereső tendencia az alapja az ember-kutya kapcsolatnak is. A kut)'a gazdájának, azaz saját falkájának territóriumát megA'édi a betolakodókkal szemben, a falkatagoknak járó védelem a gazdát is megilleti. Az emberrel való kapcsolat kialakításának alapja a falkához való kötődés. A kutya számára az ember testesíti meg az anyát, melyet elvesztett, majd a kölyökkor elmúltával a falkavezért. A domináns (uralkodó) egyed, a vezér kép>e és a falka képe a gazda személyében összpontosul. A hűség a falkatársnak szól, ha nem sikerül azzá válnunk a kutya szemében, akkor nem várhatjuk el, hogy hűséges legyen hozzánk. A munkakutyákkal kapcsolatban elvárt alapvető tulajdonság a bátorság, ami mellett természetszerűleg jelentkezik ellentettje, a gyávaság. A kutya nem keresi a veszélyes helyzeteket, az összetűzés kikerülése ösztönös viselkedés az állatvilágban, melyet csak az ember nevelő-kiképző munkája, illetve a gazda iránti hűség szoríthat háttérbe. Az éberség a legősibb ösztönös viselkedés. Az állat állandóan elemzi környezetének ingereit, folyamatosan készenlétben áll az esetleges ellenséges támadások elhárítására. A veszéllyel kapcsolatos reakciók - a veszélyről jelzést adni a társnak, illetve megvédeni ót - szintén falkaszel lemből következnek. A kutya tetteivel kapcsolatban bűntudatot is érezhet, ami a vezér (a gazda) rosszallásától való félelmét jelzi. Jó és rossz között csak saját tapasztalatai alapján tud különbséget tenni. Számára a jó viselkedés az, amit nem követ büntetés és rossz az, amit igen. A kutyák ismerik a színlelés művészetét is. Néha úgy viselkednek, mintha nem lennének tisztában az adott helyzettel. A kutya viselkedésével kommunikál, a közlési jelek hang, szag és mozdulatsorok (vizuális és érintési jelek) kombinációiból állnak össze. Kommunikációjuk bonyolult kódrendszerre épül, amelyet csak a saját fajtatársai ismernek. Az ember és a kutya a közöttük felépülő kommunikáció