Fenyők és örökzöldek [antikvár]

Amit a tisztelt olvasó most a kezében tart, nem szakkönyv, nem hivatásos kertészeknek szól, hanem azoknak a laikus növényfelhasználóknak, akik örökzöld fenyőt, fát vagy cserjét kívánnak ültetni. Eme könyv ötletet, tanácsot szeretne adni a megfelelő faj, vagy fajta kiválasztásához, ültetéséhez, vagy támpontot a már meglévő növény beazonosításához, felismeréséhez.Legelőször is tisztázni kell a címben szereplő fogalmakat. A kertészeti dendrológia tudománya és a díszfaiskolai termesztők szakzsargonja némileg eltér a köznyelvben használatostól. A hagyományos tűlevelű fenyőket (pl. lucfenyő, ezüstfenyő) mindenki fenyőnek nevezi, de a hétköznapi nyelv gyakran már nem sorolja a fenyők közé a ciprusokat, tujákat, borókákat, tiszafákat és sok egyéb ide tartozó egzótát sem, pedig ezek bizony mind-mind fenyők (rendszertanilag nyitvatermők). A mindennapok nyelvében ezek sokszor "örökzöld" néven szerepelnek. A szakmai nyelv csak az úgynevezett lomblevelű örökzöldeket (kecskerágók, babérmeggyek stb., rendszertanilag: zárvatermők) nevezi "örökzöldeknek". A könyvben ez a két, gyakorlati tulajdonságaiban is markánsan eltérő növénycsoport elkülönülten kerül tárgyalásra, elsőként a fenyők (tehát a "hétköznapi fenyők", ciprusok, tuják, borókák, tiszafák és egyéb különleges fenyők), másodikként a lomblevelű örökzöldek (tehát a zárvatermő örökzöld fák és cserjék).