Lali király papagája voltam avagy Grün Blog [antikvár]

Másfél felejthetetlen évet töltöttem egy zöld nagy Sándor papagáj, Grün(Hilda) mellett, mint íródeák, mint társ, mint tanító, mint kolléga, mint leszállópálya, mint élelmiszerszállító, mint védelmező, mint megfigyelő, mint udvari fényképész, és mint EMBER. Soha ilyen tömörségben, és ilyen könnyen ennyit még nem tanultam. Csupán figyelnem kellett. Grün(Hilda) nem tanított, nem magyarázott, hanem létével, cselekedeteivel, reagálásaival tartott nekem, (és csak nekem) egyetemi szintű előadásokat a papagájetikáról, a földhözragadt világnézettől való rugalmas elszakadásról, az élet élvezetéről, a családdal való kommunikációról, a lényegtelen dolgok figyelmen kívül hagyásáról, a vérnyomásszabályozásról, az emberi kapcsolatokról, a lét titkairól, Istenről, és a repülésről a szó szoros, és a szó összes átvitt értelmében. A vele való együttlét számomra maga volt a megvilágosodás. Mint amikor a vízben rémülten és vakon fuldokló, prüszkölő és kapálódzó embernek egyszercsak megadatik, hogy búvárszemüvegen keresztül megpillanthassa, hogy mit rejt a mély. A dimenziók átrendeződnek. A félelmek a helyükre kerülnek. Végtelen nyugalom tölt el. Minden kristálytisztává és világossá válik. Az ember egy szempillantás alatt felfogja saját méreteit, helyzetét, fontosságát és jelentéktelenségét. Bizony mondom néktek, tenger tetején hányódó ázalagok vagyunk mindaddig, amíg nem bukkan fel az életünkben egy ilyen Grün(Hilda) szerű lény, és nem zökkenti vissza rozsdás kerekeinket a sínpárra, amiről ki tudja mikor döccentünk le. Kívánok mindenkinek egy Grünt. Minél hamarabb. Addig is élvezzétek az enyémet.