Lovak kiskönyve [antikvár]

Részlet: A LÓ Van aki a lovakról képes ódákat zengzni. van. aki kfudja annyival, hogy elöl harap. háful rúg. Abban azonban mindenki egye+érf. hogy a ló különleges. Azon fúl, hogy a ló - hozzánk, emberekhez viszonyítva - hatalmas és erős, kifejezetten intelligens és érző állat. Meghálálja a törődést, viszont megmakacsolja magát, ha épp bántják. Egy lónak személyisége van. mint a kutyáknak, macskáknak, így az, aki minden napját együtt tölti egy lóval, természetesen, hozzánö. Oondoljunk csak bele, régen egy igásló erejétől függött egy család boldogulása, hisz nélküle nagyon nehéz lett volna elvégezni a munkát a földeken. A lovas katonák élete múlott azon, mennyire ismeri lovát — és hogy a ló mennyire bízik lovasában, ami talán még fontosabb. A ló és az ember közötti kapcsolatot ugyanis a bizalom mozgatja. Mi megbízunk a lóban, hogy hátára ülve nem fogja ellenünk fordítani erejét, a ló pedig bízik az emberben, hogy nem fogja hántani, sem veszélybe sodorni. A ló és a lovaglás ugyanis tud veszélyes is lenni. Lóhátról leesni nem is olyan nehéz, míg egy megvadult ló akkorát tud rúgni hátsó lábával (vagy taposni mellső lábaival isi), hogy könnyedén összetöri áldozata csontjait. A ló és az ember közös története úgy 6000 évvel ezelőtt kezdődött, mikor a közép-ázsiai népek háziasították a lovat. Nem tudjuk, ki volt az a legbátrabb, akinek először jutott eszébe, hogy egy ekko- ra állat hátára üljön, de bejött a tippje. A ló, mint hátas, hamar elterjedt a kontinensen, forradalmasítva a közlekedést, a háborúskodást, a földművelést, később a sportot és sok minden mást. Az autók feltalálásáig (és még jóval utána is) a ló volt az emberek legfontosabb és leghasznosabb háziállata. Nemcsak utaztak a lovakon az emberek (akár kontinenseken keresztül is), de erejüket bányákban, gyárakban is állandóan használták. Lovak nélkül az egész világ máshogy nézne ki. A 19-ZO. században azonban megváltozott minden. Jöttek az autók repülők, a bányákban sem lovak vontatták már a csiléket, hanem gépek. A ló lassan háttérbe szorult, legtöbb feladatát, munkáját elveszítette, ám megtartotta különleges-ség-nimbuszát, sőt. Kohanó világunkban a lóra és a vele kapcsolatos dolgokra úgy gondolunk, mint nemes, előkelő, értékes dolgokra. Gondoljunk csak bele: az angol királynő ünnepeken még mindig lovas kocsival jelenik meg - és nehezen tudom elképzelni, hogy ne lenne pénze valami kis családi autóra. Ve hogy mást ne mondjak, a műlovaglás falán az egyetlen sport, ahol az elegáns frakk, cilinder és fehér kesztyű kötelező viselet, verseny közben is. A lovat nem lehet félvállról venni. A\/-vel tényleg tud veszélyes is lenni, csak az marad meg a közelükben hosszú távon, akik elég tisztelettel, magabiztossággal és szeretettel képesek bánni velük, és megértik, miért különlegesek. ^