Növényevő halak [antikvár]

Előszó Természet — amely minden tudás forrása — vonakodva válaszol, s csak ha a kísérletezés szabatos nyelvén faggatózunk, mond egy-egy halk „igerí'-t vagy ,,nem^'-et," SELYE JÁNOS Az emberiség fehérjeproblémáját — a jelenlegi adottságok mellett — csak a halászat oldhatja meg, írja „Versenyfutás a 2000-ik évig" című könyvében F. Baade német közgazdász. E vüágméretű feladat megoldásában természetesen nem az édesvizek, hanem a tenger a főszereplő. A Föld 1966. évi, mintegy 55 millió tonnás halzsákmányából csak 10% az édesvizek termelése. Ez alacsony részesedés ugyan, de a tavak, folyók és tógazdaságok halászata nem is mennyiségi téren versenyképes. A tengerrel szemben a szárazföldön elszórt belvizek friss, gyakran élő halat adnak, amelyet nem terhel a hosszú szállítás miatt olyan nagy költség, mint a tenger zsákmányát. Emellett döntő többsége konzerválás nélkül, természetes állapotban kerül a fogyasztóhoz, és mint ilyen, pótolhatatlan néptáplálék. Ezt bizonyítja néhány olyan halászati nagyhatalom példája, melyek a fejlett tengeri halászatuk mellett nagy erőfeszítéseket tesznek édesvízi halzsákmányuk növelésére is. A világ legnagyobb halászflottájával rendelkező Sz;ovjetunió nagy súlyt helyez a belvízi halászat fejlesztésére is. Dánia, Lengyelország, az NDK és az NSZK tenger mellett fekvő áUamok, mégis nagy áldozatot vállalnak édesvízi haltermésük fejlesztése érdekében. E néhány példa elgondolkoztató. Vajon miért fáradoznak az édesvízi halakkal a felsorolt tengeri államok, amikor néhány modern halászhajóval sokkal egyszerűbben elérhetnék ugyanazt a súlyú zsákmányt? A tudósok bebizonyították, hogy a vízben azonos idő alatt sokkal több és olcsóbb táplálék, fehérje termelhető — persze vízi szervezetek útján —, mint a szárazföldön. A XX. század második felének világversenyében ez a megállapítás nem hanyagolható el. A táplálkozási kérdéseken kívül az édesvizek és bennük élő halak az emberiség számára még mást is jelentenek. A szárazföldön szigetként elterülő tavak és hosszan elnyúló folyók nélkül sivár lenne a táj képe, de elszegényednének az üdülőhelyek, és a vízisportok, a turisztika és a horgászat sok-sok milliós hódolótábora veszítené el szórakozását. Az édesvizek tehát kulturális szempontból is részei életünknek. A tájba tartozó egészséges tó vagy folyó elképzelhetetlen halak nélkül, amelyek- fl 1; t I