A köztes idő/Interval [antikvár]

VISSZATEKINTÉS Az elmúlt időszakban megrendezett, több mint egy fél évig tartó Köztes idő kiállítássorozat a Dorottya Galéria múltjára, jelenére és közösségteremtő lehetőségeire reflektált. A projekt kiindulópontját az 52 éves múlttal rendelkező kiállítóhely körül kialakult bizonytalan jogi és gazdasági helyzet szolgáltatta. A 2008 végén létrejött ingatlancsere folytán, a korábban az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz tartozó épület vagyonkezelői joga átkerült az V. kerületi önkormányzathoz, miközben a Műcsarnok által bérleményként működtetett földszinti galéria jogi státusza tisztázatlan maradt. A galéria ez évi üzemeltetését az épület emeleti részét jelenleg elfoglaló, a közeljövőben pedig költözni kényszerülő Oktatási és Fejlesztési Intézettel 2009 végéig megkötött együttműködési szerződés tette lehetővé. Adva volt tehát egy, az év végéig kiterjedő Intervallum, melyre a köztes-ség és a bizonytalanság egyaránt jellemzőek voltak. Szándékom egy olyan kiállítási program kialakítása volt, mely erre a bizonytalan helyzetre reflektál, a várakozási időszakot konstruktívan értékesíti, a kulturális tér státuszának jövőbeni alakulását pozitívan befolyásolja. Jóllehet, a köztesség és a bizonytalanság nem szükségszerűen fedik egymást, olyan szituációk, melyekből hiányzik az ontológiai alap. Ha képletesen is, az első, A Galéria című kiállítás ez utóbbi feladatot kívánta ellátni. Menesi Attila, Nemes Csaba és Katarina Sevic képzőművészek közreműködésével körüljártuk az intézmény jelen helyzetének, kulturális identitásának és emlékezetének kérdéseit. Az ELTE Művészettörténet Tanszékének diákjai segítségével elvégeztünk egy archívumi kutatást, melynek során létrejött az 1957-től működő galéria kiállításainak kronológiája. Megteremtettük azt az artikulációs bázist, mely a továbbiakban lehetővé tette, hogy olyan témakörökhöz kapcsolódjunk, mint a művészet és oktatás, a tudásalapú művészeti intézmény [Lia Perjovschi: Terv (a Tudás Múzeumához)], a művészet és közönség viszonyának megközelítése élethelyzetek által (SZAF: Jöjj!), a művészet és design mint tudatformáló tevékenységek (Typopass - kritikai design és konceptuális tipográfia), valamint a kollektív és helyzetspecifikus alkotói tevékenység [Ad Hoc (et Nunc)]. Nem véletlen, hogy egyes motívumok, mint például a tervezés, mint az álmokat és ideálokat a funkcionalitás jegyében összekötő tevékenység vagy az élmény és információ ötvözése végigkísérték a kiállítássorozatot. Az esemény nagyon fontos aspektusa az intézmények közötti és a diákokkal történő kollaboráció volt.