Apácarács mögött [antikvár]

Varga Virág: Gondolatok az „Apácarács mögött" című romantikus, fantasztikus regény írása előtt, alatt és után 2000 tavasza óta sokat foglalkoztatnak a jövőről való elképzeléseim. Mi lesz a XX. század hihetetlen technikai fejlődésének a következménye? Mennyire veszi át uralmát a gép, és ezzel mennyit veszít az érzelem, mennyire fog parancsolni a pénz és meddig süllyedhet a becsület? A két világháború, az üldöztetések és a forradalmak óriási vér-és erkölcsvesztést okoztak, ennek ellenére bőségesen hatottak a művészetekre, főleg az irodalomra és a filmművészetre. A XX. század kb. háromnegyed részében még volt jelentős érzelem és romantika. Mára azonban mindennapos lett az erőszak, a hiteltelen magamutogatás, vagy annak ellentéte, a keserves magába-zárkózás. Sokat gondolkoztam ezeken akkor, amikor még elképzelhetetlennek tűnt, csak az amerikai filmek bosszantó agresszivitásában élt, mint lehetőség - szinte kihívva maga ellen a sorsot - a nagy terrorcselekmény. A tragédia után az emberek magukba szálltak, és mint egy isteni sugallatra, felmerült a világbéke lehetőségének a gondolata. De ezt az alkalmat az emberek elszalasztották, ez a hajó elment, elúszott, nem volt még itt az érkezési ideje, ha majd eljön, bizonyára államférfiak fogadják a parton. Én abban bízom, hogy a harmadik évezred első századbeli emberei - 180 fokos fordulatot véve - egymást és a természetet tiszteletben és féltő megbecsülésben fogják tartani. 7