Az édenkert nyomában [antikvár]

Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. Now the Lord Cod had planted a garden in the east, in Eden; and there he put the man he had formed. The Lord God made all kinds of trees grow out of the ground—trees that were pleasing to the eye and good for food. In the middle of the garden were the tree of life and the tree of the knowledge of good and evil. A river watering the garden flowed from Eden; from there it was separated into four headwaters. A kert (görögül: paradeiszosz) hagyományosan a Paradicsom szimbóluma. A Biblia szerint az eredendő bűn következtében, az első emberpár kiűzetésével alapvetően sérült a teremtés harmóniája: az elveszett Éden csupán az emberi vágy örök tárgyaként maradt fenn. Az ember újra és újra kísérletet tesz természet és társadalom teljes körű összehangolására, oly módon, hogy kerteket hoz létre. A kert egyszerre természetes és mesterséges - egyfajta mesterségesen teremtett természet. A kert sokat elmond arról, hogy tervezői, művelői miképpen viszonyulnak a világ-mindenséghez. A kínai és a japán kert mikrokozmosza, a Korán tagolása nyomán nyolc részre osztott arab kertek, az optikai elvek szerint szerveződő francia kertek vagy éppen az angol kertek hatalmas pázsitokhoz kapcsolódó szabálytalan formájú labirintusai mind-mind erről a viszonyról tanúskodnak. A kert menedék, ahová a rohanó világban vissza lehet vonulni. A szerelem, az érzékiség, a szépség helye. Az értelmes munka helyszíne, hiszen a növények ültetése, gondozása minden esetben tényleges eredményt hoz. Az ókori keleti kultúrák óta minden nagy történelmi korszaknak megvolt a maga kerttípusa. Alighanem a modernitás az első olyan kor, amelyhez nem társítható karakteres kert. Az Art Capital központi témája idén a modern ember természethez való viszonya, az elveszett Paradicsom utáni vágy: a kert ideája. Az itt bemutatott művek többsége számára fontos viszonyítási pont a bibliai Paradicsom meghatározó eleme, az áramló folyó, a megtermékenyítő víz. A természet, melyet a föld elkötelezett, kitartó művelésével lakóhelyünk szerves részévé teszünk, az általunk megteremtett szabadság jelképe is. A projektek a szabadság-eszméhez is kapcsolódnak - mindenekelőtt az éppen fél évszázaddal ezelőtt elindított Szentendrei Szabadtéri Tárlat öröksége előtt tisztelegve, amelynek alapja a mindenkori hatalommal dacoló művészet autonómiája. Tematikus kiállítások, filmvetítések, irodalmi estek, konferenciák, színházi előadások és koncertek várják a közönséget Szentendrén, az országhatárokon átívelő régió legnagyobb képzőművészeti fesztiválján. Az alkalmi művészeti kertek és az időszaki tárlatok a programok után is látogathatóak - egészen őszig.