Bátai Sándor [antikvár]

Közép-Európa legnagyobb tava a Balaton. Déli partja mentén csenevész dombok emelkednek, a dombok alján pedig imitt-amott füstölgő tőzeggel teletűzdelt mocsarak terülnek el. Sokszor hihetnénk errefelé, hogy Skócia vagy Írország köddel bevont, népi énekekbe foglalt titokzatos tájain járunk. Az északi part, amelynek jelentőségét kívánom hangsúlyozni Bátai Sándor esetében, merőben más földtani tájegységet képez. A vízmedret vulkanikus eredetű, kráterszerű dombok szegélyezik. Fodrokként púposodnak a magasba, oldalaikban mámorító borokat cseppentő szőlőtőkékkel, avagy lombhullató erdőségekkel, melyeknek fái a mészkőben kapaszkodtak meg, dacolva az időjárás szeszélyeivel és az emberi szükségletekkel. Egy költőien misztikus, transzcendens erőt sugárzó, ugyanakkor szelíden barátságos vidék ez, távolról sem annyira kopár és félelmetes, mint Isztria, amelynek szívében valamikor ugyancsak vulkánok köpködték a Föld izzó belsejét. Ez a legendákkal átszőtt, történeti homállyal befedett, nem mindennapi vidék Bátai Sándor szülőhazája s művészetének egybeni ihletője. Boldog ember, mondhatnánk, aki nem a magyar Alföld egyhangú, nyomasztóan súlyos boltozatja alatt született, hiszen ősi erdők és hegyek között szertelenebbül száll a lélek, és az alkotói képzeletnek ab ovo erős támpontjai akadnak errefelé, úgy formában, mint tartalomban. Az emberi szemet dúsan táplálja a látvány, amerre csak tekint. Vegyük csak például az ismeretlen eredetű balatonudvari temető sírhantjait, amelynek domború formakultúrájához hasonlatos messze vidéken nem található. Az imitt-amott emberi szívre asszociáló sírjelek hullámos vonalvezetésében Bátai felismerni véli a háttérben húzódó hegyek hasonlóan lágy, emlőkre emlékeztető, egymásra omló körvonalait, majd a párhuzamot a természeti formák és az ősi formakultúra egybeesésének félreérthetetlen jeleként könyveli el. A történelem egymásra rakódó vizuális emlékeit kutatva általában is szívesen fordul a régi sírkertek kőbe vésett jelrendszeréhez, az úgynevezett ősformákhoz, amelyek egyben az ember legtörzsökösebb mértani alapmintáinak felelnek meg, úgy mint a kör, a kereszt, a négyzet vagy az ovális - minden formának a kezdetei.