Cigány Néprajzi Tanulmányok 9. [antikvár]

A magyar néprajztudomány mindig nagyon fontosnak tekintette a velünk együtt élő 'nemzetiségek kutatását és az ilyen tárgyú feldolgozások rendszeres kiadását. Elég, ha ezzel kapcsolatban megnézzük a Magyar Néprajzi Társaság központi folyóiratának, az Ethnographiának első köteteit, már azokban is találunk német, szlovén, román, cigány, spanyol (Dél-Magyarország), örmény és más adatközléseket, feldolgozásokat, tanulmányokat. A Magyar Néprajzi Társaság az egyes nemzetiségeknek külön szakosztályokat alapított, melyeknek vezetői közülük kerültek ki. A trianoni békediktátum után a megmaradt országban elsősorban a németek között folyt néprajzi kutatás, a többi nemzetiség a környező országokkal való rendezetlen kapcsolataink miatt általában kimaradt. A II. világháború befejezése után a magyarországi németek kitelepítése, a szlovákiai magyarok deportálása, illetve cseréje és a szomszédos országokban történt atrocitások a békében virágzó néprajzkutatásokat is akadályozták. Csak az 1950-es évek közepén alakult ki némi együttműködés, amikor a magyarországi Tótkomlóson és a szlovákiai Radnán folyt közös néprajzi feltárás. Az 1960-as évek végén bizonyos mértékig már enyhült a helyzet és a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja Évkönyvében (ORTUTAY Gyula, KOSA László) a magyarországi nemzetiségek néprajzáról kaphattunk áttekintést.