Bővebb ismertető
Dosztojevszkij szerelmi élete és az "Örök férj"Azzal, hogy a tízfontos rabláncok négy végtelen esztendő után végre lehullottak Dosztojevszkij lábáról, még korántsem értek véget szenvedései. Golgothájának második stációja kezdődött el csupán ezen tíz hosszú esztendővel közkatonasorban, egy szibériai büntetőezredben. Nem lehet mély megindultság nélkül gondolni a költő kálváriájára. Mi, egészséges és szabad emberek el sem tudjuk képzelni, hogy mit jelent ilyen tíz év, mely idő alatt nélkülözte a higiene és kényelem elemeit, mely alatt eseményszámba ment, ha egy könyvhöz juthatott, mit jelentett egy büntetőezred szigorú fegyelme lánglelkének s a kemény gyakorlatok törékeny testének. Bizonyos, hogy némi könnyebbséget mégis csak jelentett Dosztojevszkij számára ez az új állapot; legalább néha élvezhette a magányt, a művelt emberek ezen legelemibb szükségletét, legalább papírra vethette költői ábrándjait, ha egyelőre nagyon távol volt is azon reményének teljesedése, hogy valaha névaláírásával meg is jelenhessenek írásai.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (Moszkva, 1821. november 11. – Szentpétervár, 1881. február 9.) orosz író. A világirodalom és az orosz irodalom mindmáig legnevesebb képviselőinek egyike, a 19. századi orosz irodalom felemelkedésének kulcsfigurája, az ún. filozófiai-ideológiai regény vagy eszme-regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere.
Hadmérnöknek tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Egyre inkább az irodalom és a publicisztika, illetve a korabeli szellemi mozgalmak felé fordult figyelme. Első sikeres alkotása Szegény emberek (1845–46) címen jelent meg 1848-ban. Bátyjával többször kísérelt meg lapokat, folyóiratokat megjelentetni (pl. Vremja – Az Idő címmel) – sikertelenül.
Bár sohasem csatlakozott semmilyen mozgalomhoz, szervezethez, mégis megvádolták, hogy tagja volt az utópista szocializmus nézeteit képviselő, ateista Petrasevszkij-körnek. Felségárulás vádjával halálra ítélték (1849), s több társával együtt alávetették annak a megalázó és félelmetes helyzetnek, hogy csak a vesztőhelyen, az ítéletre várva kaptak kegyelmet. Az ítéletet a cár többéves száműzetésre, majd az ezt követő katonai szolgálatra módosította.
A száműzetést állítólag élete egyik meghatározó pozitív élményének tartotta, itteni élményei alapján készítette Feljegyzések a holtak házából (1862) című emlékiratregényét.
Az 1860–70-es években hosszas utazásokat tett Nyugat-Európában, de – szemben kortársaival – a Nyugat inkább taszította, mint vonzotta. Utazásai során ismerkedett meg a különböző szerencsejátékokkal, s eluralkodott rajta a játékszenvedély, emiatt is sokat küszködött anyagi gondokkal. Ez az élményalapja A játékos (1866) című kisregényének.
Az író 1881. január 28-án este súlyos tüdőtágulatban hunyt el, s Szentpéterváron az Alekszandr Nyevszkij-kolostor temetőjében helyezték örök nyugalomra. Temetése eseményszámba ment, rengetegen jelentek meg, hogy utolsó útjára elkísérjék.