Bővebb ismertető
Eric Knight
Lassie unterwegs
Lassie, die edle Colliehündin, hat eine große Liebe: den kleinen Jungen Joe. Als ihr Herr sie aus Not verkaufen mußte, hat Lassie nur diesen Drang: zu ihrem geliebten Joe zurückzufinden. Nach gelungener Flucht wandert sie südwärts, unaufhaltsam. Es wird eine Wanderung von vielen hundert Kilometern . . .
Rowlie Palmer war eben mit dem Rasieren fertig und reinigte sein altmodisches Rasiermesser.
Er war ein kleiner, fröhlicher Mann mit einem roten Gesicht, das irgendwie aussah, als wäre es voll von Knöpfen. Knöpfen glichen seine Augen, seine Lippen, und auf Stirn und Kinn hatte er wunderliche Höcker und Warzen, die ebenfalls wie Knöpfe aussahen. Bei seiner Kleidung ging diese Knopfähnlichkeit zur greifbaren Realität über.
Er trug eine gestrickte wollene Weste, die an jeder zugänglichen Stelle mit Perlmutterknöpfen betupft war. Darüber hatte er einen seltsamen Rock aus Manchestersamt mit Lederärmeln gezogen, an dem unzählige Messingknöpfe glänzten, die man bei näherem Zusehen wohl deutlich als Knöpfe erkannt hätte, die einst eine Uniform Seiner Majestät Armee schmückten.
Rowlies Gesicht und Gestalt kannte man im ganzen Norden Englands, denn er war ein reisender Töpfer. Er lebte in einem Wohnwagen, in dem er auch seine Ware mitführte, hatte ein Pferd vorgespannt und reiste langsam die Straße entlang. Wenn er in ein Dorf oder in eine Stadt kam, nahm er einen kräftigen Knüttel hervor und begann damit auf einen seiner größten Töpfe zu schlagen - ein riesiges Ding mit brauner und gelber Glasur. Das Ergebnis war, daß ein Geräusch wie der volle Klang einer großen Glocke ertönte. Und dann erhob Rowlie die Stimme und sang:
»Hier kommt Händler Palmer, der Töpfer. Töpfe und Krüge gibt's zur Genüge -
Jack London (John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.) amerikai író, elbeszélő.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.
Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.
Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t.
Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.