Egyetemes történeti tanulmányok X. [antikvár]

ifj. Barta János A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS í. Historiográfiai vázlat A társadalmi rend szempontjából régen nem akadt olyan nyugalmas évszázada Európának, mint amilyennek a 18. század ígérkezett. Korábban szinte minden emberöltőnek megvolt a maga nyugtalanító hatású eseménye, a kialakult világrendet veszélyeztető ideálja. A 15. században kibontakozó itáliai reneszánsz látszólag még csak a korábbi századok elvont, emberidegen tudományos és művészeti irányzata ellen indított hadjáratot, a 16. század eleji reformáció azonban már a feudális rend legfőbb bástyáját, a katolikus egyházat támadta. Majd hamarosan bekövetkezett a pillanat, mikor egy nép (Németalföldön, tartományi kiterjedésű országban ugyan) megtagadta törvényeskirályát, csaknem félévszázados háborút viselve ellene. S Hollandia új államformája, a köztársaság veszedelmes példát nyújthatott Európa népei számára. 1649-ben újabb félelmes hír rázta meg Európát. Az angol forradalomban a királyi hatalom Istentől származtatott eredetét semmibevéve, egy újonnan kreált jogrend törvényei alapján, bírósági ítélettel koronás főt juttattak a vérpadra. Az angol forradalom után azonban sokáig úgy tűnhetett, hogy sikerült helyreállítani a társadalom egyensúlyát. Itália — idegen hatalmak Erisz almájává válva — a csendes refeudalizációba süllyedt s elvesztette irányítószerepét az európai kultúrában. A reformáció — kezdeti sikerei után — a kontinens jelentős részén az uralkodói abszolutizmus eszközévé vált, míg polgári és plebejus irányzatait az ellenreformációval szorították vissza. A hatalma újabb fénypontjára emelkedett katolikus egyház pompás barokk templomokkal igazolta nagyságát ember és állam előtt. Már nem tűnt olyan felháborítónak a kicsinyes diplomáciai perpatvarokba keveredett Hollandia köztársasági államformája sem, s az angol „dicsőséges forradalom" 1688-ban a társadalmi és hatalmi problémák kompromisszumos megoldására nyújtott megnyugtató példát. A veszély tehát, amelyet mindenütt az áruforgalomban, az ipari termelésben erősödő polgárság jelentkezése keltett a régi rend hívei számára, oszladozni látszott. Miben kereshetjük a 15—17. században oly szép reményekkel kecsegtető polgári ideológia és az újszerű mozgalmak megtorpanásának okait ? Hiszen a nyílt mozgalmak apálya nem jelentette egyúttal a gazdasági élet visszafejlődését. A felfedezések, az árucsere világpiaccá szélesedése, a manufakturális ipar alakulása mindenütt az eredeti tőkefelhalmozás további erősödéséről tanúskodott, s az új termelési viszonyok felé vezető