Finn nyelv [antikvár]

BEVEZETÉSA finn nyelv (suomen kiéli) legközelebbi rokonai a finnségi (másképp balti finn vagy keleti tengeri finn) nyelvek: a karjalai, a vepsze, a vót, az észt és a liv. E hat, egymáshoz közel álló nyelv közvetlen történeti előzménye az un. közfinn (kantasuomi) nyelv volt*A közfinn korszak a volgai finnugoroktól (cseremisz vagy mari és mordvin) való fokozatos elszakadással az i.e. utolsó évszázadokban kezdődött, s mai föltevések szerint körülbelül az i.sz. IVV. századig tartott* A közfinnt beszélő nyelvközösség a Finn Öböltől és a Ladoga tótól délre, aránylag nagy területen élt, ahol - a jövevényszók tanúsága szerint - előbb balti (kb. i.e.II-I. század), majd germán (kb* i.sz. I-III* század), végül szláv (kb* V. század) nyelvű csoportokkal érintkezett.A finn nyelv önálló élete akkor kezdődött, ami kor lassú szétszivárgás nyomán végleg megszakadt az előfinn törzsek kapcsolata a többi finnségi nyelvet beszélő csoportokkal (az i.sz.VIII* század körül). A finn nyelv jellemző sajátságainak teljes kibontakozása 1000 tájára tehető, amikor a honfoglaló finn törzsek, a tengeren átkelve, végleg megtelepedtek Délnyugat-Finnországban (Varsinais-Suomi). Az egykori törzsi nyelvjárások vegyülése folytán nagyszámú uj nyelvjárás támadt, melyek több szempontból mélyrehatóan különböznek egymástól.' A nyelvjárásokat rendszerint 5 nagy csoportra osztják: 1. a délnyugati, 2. a háméi, 3 az északföldi, 4. a savói és 5* a délkeleti nyelvjárások csoportjára.A nyelvjárások fölé emelkedő irodalmi nyelv megalapitása Mikael Agricola (71510-1557) turkui püspöknek, a "finn irodalom- 3 -