Fordítástudomány 2001/2. [antikvár]

Fordíráswdomóm í, (2001) 2, szám 5—20, Nyelvpolitikai és fordításelméleti kérdések az Európai Unióban* Anthony Pym 1. Bevezető 1995. január l-jén az Európai Unió (EU) tagállamainak száma 12-ről 15-re, a hivatalos nyelvek száma pedig 9-ről 11-re nőtt. Vajon milyen tanulságokat lehet levonni mindebből Magyarország, a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Szlovénia, Észtország és Ciprus (és a többi tagjelölt állam. Bulgária, Lettország, Litvánia, Málta, Románia és Szlovákia) majdani csatlakozására vonatkozólag? A további bővítések következménye nemcsak a nyelvkombinációk számának növekedése lesz, ennél lényegbevágóbb változások is várhatók. Ennek oka elsősorban az, hogy számos új nyelv, legyen az szláv vagy finnugor, meglehetősen „átláthatatlan" az Európai Unióra eddig leginkább jellemző újlatin és germán nyelvcsaládokhoz viszonyítva. Könnyen elképzelhető, hogy a korábbi ssgoróg probléma" (hiszen eddig a görög volt a kakukktojás) most általánosabbá válik, és most már egész nyelvcsaládok tűnnek kakukktojásnak. Továbbá, mivel az új tagok viszonylag későn érkeznek az Unióba, súlyuk óhatatlanul kisebb lesz, mint a korábban belépett tagoké, hiszen minél nagyobb egy klub, annál kisebb befolyással rendelkeznek az egyes tagok a döntéshozatalban. Ezen és számos más okból kifolyólag a jövő érdekében érdemes közelebbről megvizsgálni a közelmúlt ide vonatkozó eseményeit. Jelen esetben a leginkább elgondolkoztató analógiákat a finn nyelv hivatalos nyelvvé válásával kapcsolatban lehet felfedezni, mivel a finn relatíve átláthatatlan nyelv és relatíve új tagja a klubnak. Cikkemben a tolmácsolási problémákkal nem kívánok foglalkozni, ehelyett az Európai Bizottság Fordítószolgálatának működését veszem górcső alá, és megfogalmazok néhány általános kérdést azzal kapcsolatban, hogy a következő bővítés előreláthatólag milyen módon alakítja majd a nyelvpolitikát és a fordításelméleti kérdéseket. *A cikk eredeti angol változata 1999-ben jelent meg az Across Languages and Cultures című folyóirat 1/1 számában The European Union and its Future Languages: Questions for Language Policies and Translation Theories címmel (1-17). Bár a tanulmány három évvel ezelőtt készült, a benne felvetett nyelvpolitikai és fordításpolitikai kérdések mit sem vesztettek aktualitásukból. A tanulmányt némileg rövidített változatban közöljük, a fordítást Horváth Ildikó készítette. A szerkesztőség nem osztja mindenben a szerző véleményét, és szívesen közöl hozzászólásokat, vitacikkeket az EU nyelvpolitikájának és fordításpolitikájának témakörében.