Francia nyelvtan magyaroknak [antikvár]

A Francia nyelvtan magyaroknak negyedik, bővített és javított kiadását tartja kezében az Olvasó. E negyedik kiadásban az első háromban nem szereplő nyelvi jelenségeket is bemutatok, s válaszolok mindazokra a kérdésekre, amelyekkel az első három kiadás használói megtiszteltek. Az utóbbi évek nyelvi terméséből válogatva a példákat is felfrissítettem. Könyvemben a magyar anyanyelvű olvasó szempontjából vizsgálom a francia nyelv sajátosságait. Sok olyan gyakorlati kérdést tárgyalok, amely a hagyományos nyelvtankönyvekben nem szerepel, ugyanakkor az áttekinthetőség kedvéért mellőzöm az olyan problémák taglalását, amelyek a gyakorlati nyelvtudás szempontjából elhanyagolhatóak. A Francia nyelvtan magyaroknak a nyelvhelyességgel törődő, iskolázott franciák által használt mai francia köznyelv szabályait tartalmazza. Azért fontos ezt jelezni, mert a franciában - mint más nyelvekben is - jelentősen eltér egymástól az ápolt köznyelv és a kötetlen, bizalmas beszéd (a zsargonokról, szakzsargonokról nem is beszélve). A köznyelv kategóriáján belül is sok különbség van a beszélt és az írott nyelv között. E különbségekre a megfelelő helyeken külön is kitérek. Egyes jelenségek bemutatásánál szükségesnek mutatkozott a kiejtés jelölése is. Ehhez a nemzetközi fonetikai jelölést használtam. A fonetikai jelek magyarázata e bevezető után található. Félreértések elkerülése végett a kiejtést mindig szögletes zárójelben adom meg, s ilyen zárójelet csak e célra használok.