Gaál Endre - Áttörések [antikvár]

Részlet: Vaszary képtár, Kaposvár 2006. szeptember 7 - október 14. Gaál Endre művészetéről nem lehet úgy értekezni, hogy ne néznénk meg akár csak nagy vonalakban is egyfelől a kortárs magyar üvegművészet, másfelől az installációs művészet külön-külön is terebélyes ága-bogát, keresve az érintkezési pontokat. Részben azt láthatjuk, hogy az üvegművészet a maga belterjes esztétikai közegében csak ritkán vállalkozik a műfaji keretek áttörésére, olyan nagyobb elképzelések realizálására, amelyek méreteiknél fogva az emberközeli, meghittebb mikroterekből kitörni igyekeznének az építészeti tér fajsúlyosabb - zárt vagy nyílt -kiterjedéseibe, ahol anyagiságukban eleve ütközni lennének kénytelenek más matériákkal, más műfajok és technológiák jelenvalóságaival, vagy akár fogalmi, konceptuális szemlélődésre szánnák magukat. A kisplasztikaként vagy sorozat-dizájnként funkcionáló üvegtárgyak ugyan imitt-amott már felszabadultak a díszítőművészet piacának stilisztikai befolyása, Illetve az iparosi szemlélet avítt hatása alól, ám zömében még mindig a vásárlóközönség igényeihez igazodnak, nem tudva vagy akarva átlépni az autochton értékeket felmutató művészeti közegbe, amelyben az alkotó belső törekvésein túl nem érvényesülnek külső elvárások, vagy ha igen, akkor nem döntő mértékben. Ha ennek az okát vizsgálnánk, akkor bizonyára nagyon mélyre kellene ásnunk, egészen addig, hogy milyenek a művészettel - és azon belül az alkalmazott műfajokkal - szemben támasztott társadalmi elvárások, például milyen mértékben hajlandó integrálni a hazai belsőépítészet az iparművészeti kapacitásokat, stb. A magyar üvegművészet* című összefoglaló kötet képanyagában Gaálon kívül mindössze két olyan alkotót találunk - Buczkó Györgyöt és László Kyrát akiknek reprodukált művei a külső építészeti tér kontextusában, annak szerves részeként helyezkednek el, ezen a