Giacomo Puccini: Tosca [antikvár]

Részlet:"Tosca - a történések drámájaA francia drámaíró, Victorien Sardou 1887-ben bemutatott La Tosca című drámájával óriási nemzetközi sikert aratott, és a darab pár hónap leforgása alatt egész Európát meghódította. Kosztolányi Dezső mintegy 50 évvel később úgy fogalmazott Sardouval kapcsolatban, hogy ez a padlásszobában nyomorgó író volt az első színpadi üzletember, ki rugékony tehetségével, sokszor talpraesett ötleteivel kiszolgálta a harmadik császárság közönségét, és később vagyont keresett belőle. E tekintetben ükapja, pápája és császárja a mai drámagyárosoknak" - majd hozzáfűzi, hogy ő legalább irodalmi igényességgel, tisztességesen szolgálta ki nézőit", nem úgy, mint számos pályatársa. Kosztolányi éppen csak hogy nem nevezi nevén azt az irodalmi műfajt, ami Sardou műveit - és különösen a Toscát -jellemzi: a ponyvaregény műfaját. Pedig kétségtelenül az. Egyedül Bemard Shaw írt elutasítóan, miután látta a darabot a bemutató után három évvel Londonban: ügyetlenül felépített, olcsó, üresfejű detektívregény-ként jellemezte, bár hozzátette, hogy zseniális operát lehetne írni belőle. (Érdekes, hogy a zeneszerzők mégis vonakodtak a megzenésítéstől - beleértve Puccinit is, aki kezdetben éppen azt állapította meg, hogy a szöveg nem kiált túlsók zene után".) Puccinit Ferdinando Fontana, korábbi szövegkönyvírója unszolta a dráma opera-feldolgozására, de a szerző csak akkor kapott a téma után, mikor megtudta, hogy nem kisebb zeneszerző, mint Giuseppe Verdi is kacérkodik ezzel az ötlettel. Verdi - korára hivatkozva - nem vállalta, és ugyan Alberto Franchetti zeneszerző (aki történetesen az Olasz Autóklub első elnöke volt) már megállapodott a kiadóval, hogy, hogy nem, mégis Puccinié lett a librettó. Az akkor már idős Sardou 50 ezer frankot követelt a szövegért, végül beérte a jogdíjak 15 százalékával. Puccini pedig Luigi lllica és Giuseppe Giacosa librettistákkal együtt munkának látott; az eredeti öt felvonást háromba sűrítették, a huszonhárom szereplőt hivatalosan kilencre redukálták, de végeredményben három személyes történet rajzolódott ki: Tosca, Cavaradossi és Scarpia drámája."