Hévíz [antikvár]

DR. RÓBERT PÉTERAjóreménység tava, ahol meghal a bánat.Az Osztrák-Magyar Monarchia területén mintegy 800 fürdőhely volt, használatuk hozzátartozott a társadalom, különösen a felsőbb rétegek életéhez. Hévízen is megkezdődött Festetics (II.) Tasziló alatt az építkezés, a tóban szép fürdőházak, a parton emeletes szállodák épültek. A település kezdett hasonlítani a nagyobb császárikirályi" testvéreihez.Lendületet kapott a fürdő fejlődése, amikor a trianoni békeszerződés a régi fürdőhelyek többségét leszakította Magyarországról. Ez a kisváros megőrzött valamit a boldog békeidők hangulatából, talán ez tette és teszi oly vonzóvá itthon és külföldön egyaránt.Igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk a gyógytó mellett a város harmonikus, környezetbe simuló épületeit, az egregyi románkori templomot, a szőlőhegyet, balatoni jellegű boraival, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy Hévízen, ahogy egy finn író mondta: meghal a bánat".Mindez csak ízelítő a város gazdag múltjából, amelyet dr. Szarka Lajos helytörténész igazi lokálpatrióta hévvel és nagy tudással már több könyvben tárt fel a közönség előtt. Jelen munkája egyik gyöngyszeme ennek a láncnak.