II. kerület [antikvár]

Radnóti Miklós Nem tudhatom... című verse jutott eszembe, amikor végignéztem Antall Péter II. kerületről készült fotóit. Varázslatos látvány, amikor a valóság egyszeri és megismételhetetlen pillanata egy képen immár állandó lesz az örök változásban. Antall Péter képei felfedezik, megmutatják a pillanatban az egyszeri és megismételhetetlen szépséget, a valóság azon részleteit, amelyek talán még a lokálpatriótákat is meglepik. Nem véletlen, hogy őt kértem fel az album elkészítésére. A választás nem csupán azért esett rá, mert o is kerületünk lakója, hanem - mert bár különböző politikai nézeteket vallunk -, abban egyetértünk, hogy a pillanatban, az örök változóban is érdemes megkeresnünk a békét, a szépséget, a boldogságot, a nyugalmat, tehát mindazt, amire mindannyian vágyunk. Szeretjük ezt a kerületet, szeretnénk akkor is, ha nem lenne benne ennyi szépség, érték. Ismerjük ezt a kerületet, hisz a légi felvételeket nézve is képesek vagyunk gondolatban megrajzolni a határait. Madártávlatból is odatalál szemünk a szeretett utcákra, házakra, az út menti fákra; emlékezünk az alkonyat és a napkelte fényeire a házak falán; a kertek illatára tavaszi virágzás vagy őszi lombhullás idején, s a nyugalomra, amelyet az ófalui templom kertjében élhet át az ember egy csöndes nyári délután... Büszkék vagyunk erre a kerületre, mert tudjuk, páratlan szellemi értéket rejtenek itt a falak. Végtelen hosszú lenne azon tudósok, művészek, alkotó emberek sora, akik valaha itt éltek, és akik ma is itt élnek és alkotnak. Szellemiségük nem csak a kerületre, hanem az egész országra kisugárzik. Csodáljuk a természet itteni alkotásait: a folyót, a völgyeket és dombokat, a barlangokat és gyógyforrásokat. Csodáljuk a múltból ránk maradt emlékeket: a Neander-völgyi ember idejéből, a római korból, a honfoglalás idejéből, Mátyás király korából, a török időkből és az azt követő korszakokból. Büszkék vagyunk erre a kerületre, mert tudjuk, páratlan szellemi értéket rejtenek itt a falak. Végtelen hosszú lenne azon tudósok, művészek, alkotó emberek sora, akik valaha itt éltek, és akik ma is itt élnek és alkotnak. Szellemiségük nem csak a kerületre, hanem az egész országra kisugárzik. „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj", de nekünk a hely, ahol egy közösség él. A közösség, amely őrzi hagyományait, igényét a szépre és nemesre, ragaszkodik értékeihez, és védelmezi azokat; gazdagítva egymást, a kerületet, a társadalmat. Egy hely, ahová jó tartozni, hazatérni, ahol jó otthon lenni, és itt maradni. Tamási Áron írja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Ez a „valahol" a mi számunkra nagyon is pontosan behatárolható hely: a II. KERÜLET.