India [antikvár]

EMBERRŐL, KÖNYVRÖL • A lí O LIT A MAN, ARdDT A 1í O 0 K GBa hiszik, ha nem, eletem során már rengeteg fotográfussal találkoztam. Ilyennel, olyannal, jóval, rosszal, felszínessel és alapossal, de Kiss Zsolthoz foghatóval még nem. Miért, miért nem, ne várják, hogy most elmondom, de ha megnézik ezt a könyvet, valamit talán megsejtenek belőle. Segítek annyit még, hogy felelevenítek néhány kis történetet a könyv készüléséről, üvekkel ezelőtt keresett meg a szerző, óriási tasak fotót szorongatva a hóna alatt, hogy azokból rakjak össze egy könyvet. Nem nagy ügy gondoltam, nekem a fotókkal viszonyom van, ha kettesben maradok velük, előbb-utóbb megszólalnak és elmondják, ki hol szeretne lenni a könyvben, kí-ki mellé kívánkozik, honnan hova akarnak eljutni egy kiállításon, egy albumon belül. Ilyenkor nincs más dolgom, csak hallgatni rájuk, s az eredmény gyakran visszaigazolt. Elvállaltam. Megcsináltam. Elégedetten hátradőltem aztán a székemben, s vártam a vállveregetést. Várhattam. Mert Kiss Zsolt megköszönte, elvitte, ült rajta néhány hónapig, majd visszahozta és azt mondta, ő inkább olyan könyvet szeretne, amely különbözik az általa eddig látottaktól, és ezért azt találta ki, hogy azt a folyamatos, önmagába visszatérő mozgást, létezést, melynek nincs eleje és vége, csak menete, és ami szerinte Indiára oly jellemző, nos, ő azt szeretné a könyvével megmutatni. Jó, mondtam, értem a feladatot, átszerkesztettem. Majd aztán mégegyszer és mégegyszer. Rengeteg új képet kellett figyelembe vennem, kihagynom, betennem, mígnem egyszer azt éreztem, hogy elég, ezekből a képekből ennél jobb könyvet már nem tudok csinálni, legalábbis olyat, mely tükrözi az alkotó nem hétköznapi elvárásait. Ezt elmondtam Zsoltnak és akkor ő azt válaszolta, hogy inkább elmegy még egyszer Indiába, de azokat a képeket megfényképezi, amik még hiányoznak ahlioz, hogy teljesebb legyen. És azóta még kétszer kiment, és addig szekálta magát valamint a könyv készítésében közreműködő munkatársait, míg olyan nem lett képeiben, tördeleseben, tipográfiájában, nyomásában, amilyennek ő akarta. De még ez sem biztos. !Hát ilyen Kiss Zsok. Különös ember, különös könyv. Kincses Károly, (" o l ó m n z c o I ó g u s