Keats költészetelméletének fejlődése [antikvár]

Bevezetés Keats életét és pályáját objektív szemlélőként áttekinteni és elfogulatlan Ítéletet mondani a személyét és költészetét érints problémákról nem könnyű feladat. Egyrészt megindító életútja, az egyéniségét és emlékét körülvevő romantikus pátosz, másrészt a máig sem lezárt, sok szubjektív indulattal telitődött Keats vita könnyen megzavarhatja a kutatót és elhomályosíthatja a költő művének igazságát. Hagyatékát tulajdonképpen csak halála után kezdték szélesebb körben ismerni, élete során csupán fivéreinek és egy szűk baráti körnek biztatását élvezte. Erre viszonylag könnyű megtalálni a magyarázatot. A váltakozó mindennapok jelenségeiben nagyon nehéz megragadni a lényeget, s Keats nyilatkozatainak ellentmondásai meghökkentőnek tűnhettek kortársai szemében. Elméleti állásfoglalásai megelőzték azok gyakorlati megvalósítását, sőt a leglényegesebb felismerések költői ábrázolására nem is volt ideje. Elméleti-, esztétikai nézetei egyébként már csak azért sem válhattak vita vagy felmagasztalás tárgyává, mert ezeket a gondolatait legszemélyesebb jellegű magánleveleiben fejtette ki. Ezenkívül Keatsnek nem voltak anyagi eszközei vagy születéssel szerzett társadalmi pozíciója, hogy a szélesebb olvasóközönség figyelme ráterelődhetett volna - mint ahogy az Byron vagy Shelley esetében történt - és az a kétesértékű szerencse sem adatott