Kieső helyen [antikvár]

Első fejezet2014. januárUtálom a karácsonyt. Mindjárt negyven vagyok, és legalább húsz éve utálom a karácsonyt. Régebben profi focista voltam, most pedig profi focistákat edzek, ezért a karácsony számomra az az időszak, amikor any-nyi teendő zsúfolódik össze a megoldásra váró feladatok listáján, mint ahány szülő egy Hamleys játékboltban. Kora reggeli edzések fagyott talajú pályákon, ki nem pihent izomsérülések, irreális elvárásokat támasztó, részeges szurkolók - hogy a könyörtelen klubtulajok és elnökök elvárásairól ne is beszéljünk -, valamint az úgynevezett könnyű meccsek a tabella alsó felébe tartozó csapatok ellen, ahol baromi köny-nyű pofára esni.Az idei év sem különb. Karácsony másnapján idegenben játszunk a Manchester Uniteddal, ami azt jelenti, hogy karácsony reggelén, amikor a lakosság kilencven százaléka ajándékokat bontogat, templomba megy, tévét néz a kandalló előtt ülve, vagy csak simán leissza magát, mi kint tréningezünk Thurrockban, a Hangman's Wood edzőközpontban. Két napra rá, huszonnyolcadikán ismét idegenben lépünk pályára a Norwich ellen, újévkor pedig a Tottenham Hotspurt fogadjuk otthon. Hat nap alatt három meccs. Ez nem sport, hanem egy kibaszott ironman triatlon. Amikor a profi futball szereplői erről a csodálatos játékról beszélnek, a karácsonyi ünnepeket általában figyelmen kívül hagyják. És minden alkalommal, amikor eszembe jut az a sráckoromban olvasott sztori az első világháborúban a senki földjén egymás ellen focizó brit és német katonákról, azt gondolom magamban, hogy