Lazán németül IV. [antikvár]

Ha igaz az a mondás, hogy minden olvasó megtalálja a maga könyvét, valószínűleg igaz lesz a túloldalról, a könyvek világából nézve is, azaz minden könyv valamilyen titokzatos módon megtalálja a maga olvasóját. Miután kilépünk mit sem sejtve a könyvesboltból vagy a könyvtárból, utánunk bandukol, felbaktat a lépcsőn, csönget, majd a lábtörlőnkön ártatlan vigyorral közli: kukucs, itt vagyok, fogadj be - és válaszunkat meg sem várva elénk vág a lakásunkba. A sorozat első három kötete mindenkit, minden áron magával akart vinni, mindenkinek feltétlenül meg akart tanítani valamit. Ez a könyv ezzel szemben már „nem akar", nem a feltétlenül szükséges, az elemi átadására törekszik, hanem azokhoz szól, akiknek a gondolkodás és megértés nem nyűg, hanem öröm, szeretnek gondolkodni és elgondolkodni a világ jelenségein: akik úgy érzik, nem telt el a nap feleslegesen, ha valami érdekesség tágította horizontjukat - akik tudják, hogy a nyelvtanulás igazi öröme nem az érettségi és a nyelvvizsgabizonyítványok bespájzolásában rejlik.