Magányos vadász [antikvár]

Nem hibáztathatom őket. Végtére is nem kell ahhoz sasszem, hogy lelőjünk egy nagyvadat, így amikor rajtam ütöttek, miközben ötszáz méterről a teraszt figyeltem, természetes volt, hogy levonták a megfelelő következtetést. Az eljárásuk pedig, meg kell hagyni, diszkrét volt. Nem vagyok egy szokványos anarchista vagy fanatikus, még csak olyan benyomást sem keltek, mintha politikai ügyekhez lenne közöm, jóllehet Dél-Angliában érintve voltam egy mezőgazdasági választókerület képviseletében, de ez vajmi kevéssé számít politikának. Brit útlevéllel rendelkeztem, és ha egyszerűen csak odasétálok a házhoz, ahelyett, hogy megfigyeltem volna, talán még ebédre is meghívnak. Túl bonyolult probléma volt ez dühödt embereknek egy délutánra. Alighanem azon tűnődtek, hogy vajon, úgymond, hivatalosan béreltek-e fel erre a küldetésre, ám úgy hiszem, ezt a gyanút aztán elvetették. Egyetlen kormány sem - s mind közül legkevésbé a miénk - buzdít merényletekre. Vajon inkább szabadúszó lehetek? Ez nagyon valószínűtlennek tűnt, hiszen a vak is látja, hogy nem vagyok egy bosszúálló angyal. Akkor hát mégis minden bűnözői szándéktól mentes vagyok, vagyis - ahogy azt állítom - sportkedvelő, aki nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy megkísérelje a lehetetlent? - 9 -