Magyar Grafika 1978 [antikvár]

Részlet: Jelenkori grafikánk keresztmetszetéről tájékoztat ez a kiállítás, — immár az ötödik abból a sorozatból, mely az elmúlt évtized folyamán e művészeti ág fejlődését követte a Magyar Nemzeti Galéria bemutatóin. Ezek, hol a címükbeli személyek, témák tágabb keretében - Dürer Albert, Zichy Mihály, vagy Dózsa György emlékét idézve, - hol az emberi kultúra nagy eredményeiről szólva, hol pedig a merőben kötetlen tárgykörükkel inspirálták a művészek képzeletét, grafikai mondanivalóját. Céljukat, hogy általuk az egyéni alkotói invenció mennél gazdagabban bontakozhassék ki, s révükön a nézővel is sokoldalú kapcsolatra találhasson a művészet, elérték. Kultúránk látókörébe harminc év előtt szinte váratlanul, új arcként lépett be - a képzőművészet egyéb ágainak másfélszázados múltjához képest - a grafika, mintegy a festészet hátteréből. Azóta is pezsdítőleg hat a művek és a közönség találkozásaiban az ismerkedésnek ez a viszonylagos újdonsága. Mondhatni, kulturális közérzetünk egyik tartozéka lett a vonalnak, s a fekete-fehérbe rejtett formáknak a kirajzolódása a papírra. A grafika megfejthetősége, szabályainak, fortélyainak ki-ismerhetősége olyanféle élményt adott, mint régebben egy új műfaj feltűnése a magyar játékszínen. A rajz, ez a valójában ősrégi mimosz, érezvén újfajta szerepének fontosságát, maga is szélesbíteni kívánta hatáskörét azzal, hogy a sokszorozó eljárásokban, a különféle technikák műfajában is felcsillantotta előadói képességét: változó szerepkörben, kellő stílusérzékkel, a deklamálás új hullámhosszain próbálta ki hangját. A mondanivaló szerint is változatos profilú kiállítás-sorozat eredményei érdekesen mutatják, hogy a címben, olykor tárgyában is megjelölt tartalom nemhogy „tematikussá" szűkítette s merevítette volna az összképet, - ellenkezőleg, ízessé tette, mert sokszor a művészeknek is váratlan módon tágította ki szellemi-érzelmi asszociációik térfogatát. Hiszen a Dürer, Zichy, vagy Dózsa szellemében való gondolkodás - a korstilus esztétikai érzékelésén, s a formák maira fordított nyelvezetén túl -történelmi dimenziókat is nyitott a rajzi expresszió számára. A grafika gondolatisága lépett ismét előtérbe, ámde a régi segédeszközök-a figurális allegóriák, tárgyi attribútumok, irodalmias, példázó jelképmagyarázatok nélkül, - új, képi metaforákat teremtve. Merőben új alapállás volt ez. Érthető, ha a fiatal grafika - ötvenes éveink második felében - máris kiforrott, fejlett izom zatú és eredeti, hirtelen-nőtt megjelenése váratlanul hatott. Eredményei így készen, megoldva oly pofonegyszerűnek lát szottak, mint a szerényen, bevezetés nélkül ismertetett találmányok lényege szokott lenni, utólag. Hovatovább kissé legen dásnak tűnt a korábbi hiedelem, mely szerint szinte véletlenül rajzott elő a korszak kaptárából éppen azoknak a tehetségek nek sora, kik a még formáit keresgélő stiluslétesítés közepette oly biztonsággal tájékozódtak, mintha bizony valamely speciális grafikai radar vezérelné őket. Sejteni lehetett már, hogy biztonságuk reális okokra épült. Ezek az alkotók számára kézenfekvőek, _ azok voltak harminc évvel ezelőtt is, amikor pedig a mesterségüket, mint önálló, s a többivel egyenértékű képzőművészeti ágat, előbb meg is kellett értetniök ahhoz, hogy a rajzot a saját ízei szerint - de a festészetnél nem kisebb várakozással és élvezettel - fogadja a közönség. És három évtized folyamán a grafikának valóban sikerült „bejáratnia" magát a nézők hozzáértésébe, rokonszenvébe. Uj meg új köntösben való fellépéseit mindig nyitottan, elfogulatlansággal figyelik. Nem mondható el ugyanez a sajtókritikák egy részéről, mely az ágazat értékeit felismerőekkel ellentétben, az indokolatlan elvárások, értetlenségből származó sürgetések hangját hallatja itt-ott. A műitészi viszonyításra, a fejlődéstörténeti jelenségek áttekintésére is hivatott művészetkritika ilynémű látástévesztéseinek elemzése meghaladná ennek az írásnak a kereteit és szándékát. A grafika maga azonban pontosan érzi a fejlődés üteméből is reá háruló feladatát, s miközben látszólagos önkéntelenséggel éli természetét, olyan termést hoz, amelynek szerves növekvését, törvényszerűségeit fel kell ismerni. E termést bemutató