Modern Nyelvoktatás 2009/1-4. [antikvár]

HELL GYÖRGYA fordítás helye a római oktatásban(és Cicero fordításai)Félreértések elkerülése érdekében mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy az alábbiak nem sorolhatók se az oktatáselméletbe, se a kultúrával foglalkozó tudományok körébe, hanem a fordítás kérdéseit érintik a fordítás történetének keretein belül. Azért tartom fontosnak ezt előrebocsátani, mert az utóbbi időkben sok olyan cikk jelent meg és jelenik meg a fordítás kérdéseiről, amelyek a tudomány és a kultúrák alakulásával foglalkozó szakemberektől származnak (például Kontler). Mivel sokak szerint a fordítás kérdését nem csak a nyelvészet tette népszerűvé, hanem az említett tudományok is, könnyen arra gondolhatnánk, hogy a fordítás kérdése talán nem is a nyelvészet területére tartozik, hanem sokkal inkább a pedagógia, a kultúra tudományai és az antropológia körébe. A kérdés részletesebb elemzése nélkül most csak egyetlen szempontot kívánok felhozni amellett, hogy a fordítás kérdéseit a nyelvészet jogosan tekinti a maga vizsgálódási területének.A pedagógiatörténet és a kultúrák közötti viszonyok kérdésével foglalkozó írások a fordításokat mindig adatokként használják fel a maguk érvelésében, és sosem kérdezik meg, tulajdonképpen mi is a fordítás. Ha gondolatmenetükben néha mégis előkerül ez a kérdés, akkor azzal válaszolnak rá, hogy nem tudják, mi a fordítás, nem is lehet megmondani, mi tekinthető fordításnak, hanem egyszerűen fordításnak kell tekinteni mindent, amit annak mondanak (Flotow 2001: 10). Egy ilyen állásfoglalás mögött viszont az a meggyőződés húzódik meg, hogy a fordítás lényegének kérdése nem az ő hatáskörükbe tartozik, azzal foglalkozzon a nyelvészet. Ugyanakkor a nyelvészet viszont joggal használ föl pedagógiai, eszmetörténeti vagy a kultúrát érintő ismereteket adatként akkor, amikor a fordítást magyarázni kívánja. Előadásomban is ezt szeretném tenni. Kérdésem az: hogyan érthető meg Cicero fordítási módja a római oktatás elveiből és gyakorlatából.Cicero az első fordító, akinek fordításairól és fordítási gyakorlatából a legtöbbet tudunk. Voltak már őelőtte is jelentős fordítások, de azok értékeléséhez sokkal kevesebb adat áll rendelkezésünkre, mint Cicero esetében: fordításaiból kellő mennyiségű szöveg maradt ránk, jól ismerjük mind a forrást képező szövegek, mind a célszövegek nyelvét, és a korábbi fordításokkal szemben most, a fordítások történetében első alkalommal azokat a szövegeket is jól ismerjük, amelyeket Cicero lefordított. Ilyenformán mindazok az adatok rendelkezésünkre állnak, amelyek a fordítások nyelvészeti elemzéséhez szükségesek. Ráadásul olyan szövegek és szövegrészletek is ránk maradtak, amelyekben Cicero saját fordításainak szükségességéről és az eközben követett fordí-