Németország legrövidebb története [antikvár]

Előszó Mikor, ha nem most? A nyugati világ teljes visszavonulásban van. Az angolszász hatalmak - kicsik és nagyok - az elveszett nagyság fantáziavilágába vonulnak vissza. A populisták Európa-szerte azt kiáltják, hogy a bevándorlás és a globalizáció egy alávaló Rendszer műve, amelyet láthatatlan urak irányítanak, akdmek nincs nemzeti lojalitásuk. Vlagyimir cár alig hisz a szerencséjének, amint Nagy Játékának szereplői felsorakoznak; a balti és a visegrádi államok remegnek. Az 1998 és 2005 közötti német külügyminiszter úgy látja, igen kevés remény maradt: „Európa túlságosan gyenge és megosztott, hogy stratégiailag helyettesítse az Egyesült Államokat, annak vezető szerepe nélkül viszont a Nyugat nem képes túlélni. Ezért a nyugati világ, ahogy minden ma élő ember ismeri, szinte biztosan el fog pusztulni, a szemünk láttára." Joschka Fischer: The Endofthe West. 2016. december 5. Eközben a The New York Times szalagcímében azon elmélkedik, hogy a liberális Nyugat utolsó védelmezője, Angéla Merkel, Németország kancellárja lehet, Németország? Az ország, ahol az eleven emlékezetben még élő Adolf Hitlert választották meg demokratikusan a hatalomba