Rozsda Endre [antikvár]

Rozsda Endre többféleképpen is !elképezi, hogy szülőhazájában mily háborgatott a művészi áramlatok sorsa. A magyarországi művészet története századunkban összefonódik a történelem megrázkódtatásaival. Kun Béla Tanácsköztársaságától kezdve, mely fölvillanyozta az avantgarde mozgalmat, amellyel azután a politikai reakció szállt szembe, a gyakran vitatott konstruktivizmusig, amely azonban a két világháború közötti korszaktól szüntelen újjászületett; s ez az összefonódás egészen napjainkig követhető. Emlékszünk, André Breton meglobogtatta a szabadság zászlaját, mikor a budapesti felkelést eltiporták az orosz tankok. Breton akkor Rozsda Endre művére hivatkozott, mellyel közvetlenül a második világháború előtt ismerkedett meg. André Breton lelkesültsége megérdemli, hogy megálljunk nála egy pillanatra. „Budapest csodálatos ébredése mohó kíváncsisággal tölt el bennünket, hogy, vajon miből teremthették meg ezt a születésével újra föltörő szabadságot. Ezt Rozsda művében fedezhetjük föl, mely az utóbbi esztendőkben titokban teljesedett ki: a jószerencse úgy hozta, hogy a mű követhette öt számkivetettségébe Benne méretnek meg a halál és a szerelem erői. A legellenáll-hatatlanabb gyönyörűséges pillanat mindenfelől keresi magát: a sötétben forgatott lapok és törött szárnyak magmája alatt, hogy a természet és a szellem megújuljon, a legpazarabb áldozatok közepette, melyeket a tavasz követel a születéshez." (Le surréalisme et la peinture [A szürrealizmus és a festészet]. 1957. március, új kiadása: Gallimard, 1963.) Mára ő az alkotó sorsát választotta, szabadon rendelkezve szenvedélyeivel és csöndjeivel. Ezt a sorsot fedi föl e kiállítás az új magyar nemzedékek számára, kik kíváncsiak az ismeretlenre. Alig húszesztendősen vált híressé Budapesten, mikor 1936-ban megnyílt az első kiállítása. Ez tette lehetővé, hogy képei ott legyenek számos magyar múzeumban és gyűjteményben. Mikor 1937-ben szembetalálta magát a Közép-Európában támadt veszedelemmel, úgy határozott, hogy Párizsba költözik. Bevezető Introduction A bien des titres, Endre Rozsdo symbolise le destin chahuté des courants artistiques de son pays d'origine. Des avont-gordes galvanisées par la République des Conseils de Bela Kun puis contrariées par la réaction politique qui s'ensuivit au constructivisme souvent contesté, mais sans cesse renaissant de l'entre-deux-guerres jusqu'a nos jours, l'histoire de l'art en Hongrie au cours de ce siecle se confond avec les convulsions de l'Histoire. Se souvient-on aujourd'hui qu'André Breton brandissait l'étendard de la liberté au lendemain de l'écrasement de l'insurrection de Budapest par les chars russes en se référant a l'ouvre de Rozsdo dont il avait fait connaissance des avant la derniere guerre? L'enthousiasme de Breton mérite qu'on s'y arrete un instant: «Le prodigieux sursaut de Budapest nous rend avides de savoir de quoi cette liberté resurgie a l'état naissant o pu etre pétrie. On a la chance de le découvrir dans l'ouvre de Rozsdo, accomplie clandestinement au cours de ces dernieres années: la bonne fortune a voulu qu'elle put le suivre dans son exil Ici se mesurent les forces de la mort et de l'amour; la plus irrésistible échappée se cherche de toutes parts sous le magma des feuilles virées au noir et des ailes détruites, afin que la nature et l'esprit se rénovent par le plus luxueux des sacrifices, celui que pour naître exige le printemps» (Le Surréalisme et la peinture, mars 1957, Paris, Gallimard, nouvelle édition 1963). Aujourd'hui, l'homme a choisi un destin de créateur, libre de ses passions comme de ses silences, que cette rétrospective a Budapest révélera a une jeune génération hongroise curieuse d'un parcours inédit. Célebre a Budapest a l'âge de vingt ans a peine lors de sa premiere exposition, en 1936, qui allait lui permettre d'etre présent dons de nombreux musées et collections hongrois, confronté a la montée des périls en Europe centrale, il décide cependant de s'installer a Paris en 1937. II retourne pendant la guerre a Budapest pour renouer avec le succes puis fonder l'Ecole Européenne, groupement d'ovant-gorde dont l'emprise sur lo vie artistique et intellectuelle allait s'imposer avant que d'etre mis sous le