Sava Halugin [antikvár]

Egyszerű lenne a dolgunk, ha Sava Halugin szobrászatét a köztéri szobrokkal való összevetés eredményeként értékelnénk, hiszen elsősorban itt Közép-Kelet Európában az emlékműállítások ismétlődő kényszere művészeten kívüli műtárgyakat szül. A szül kifejezés talán túl költői is e szellemtelen tárgyak létrejöttének a jellemzéséhez. Minden bizonnyal a szobrászok megélhetési lehetőségeinek beszűkülése is közrejátszik az újbóli szobordömpingben, de ennek még nem feltétlenül kellene eredménytelen és stílustalan szobrok megjelenéséhez vezetnie. Igaz, már Leonardo da Vincinek is lesújtó véleménye volt a szobrászokról, mert szerinte zajos és izzadságos munkájuk nem engedi meg a könnyed szellemi elmélyülést. Aktualizálva, nem észlelik a kor szellemi mozgásait, képzőművészeti eredményeit, de belső törvényeiket sem, jobb esetben a szálló kőportól, rosszabbik esetben a kilincsek csikordulásától. Sava Haluginnak több szobra is áll köztereken. Többnyire a szponzorok választottak a már kész szobrokból, vagy - a honoráriumról lemondva - éppen ő maga ajánlotta fel azokat. Elsősorban a helyszínhez és nem alkalomra készültek. Méretüknél, jellegüknél fogva éppen megfeleltek egy adott szituációhoz, vagy egy adott hangulathoz, így került például a Bölcső című szobra a szabadkai árvaház elé. A megszokottól leginkább eltérő hozzáállása a köztéri szobrokhoz egy fontos akcióval jellemezhető: elkészíti a most kisplasztikában látható szobrát Megcsalás címmel, és eljár a helyi hatóságoknál, hogy a felavatás napja a megcsalások napja is lehessen. Képzeljük el a koszorúzást, mint lelepleződést. A szobor természetesen nem áll, hiszen a humor igen messze van a közterektől és fenntartóiktól. A szobrászok persze tehetnék azt is, hiszen ez a szakmájuk, hogy elmerülnek a teremtés nem kevésbé fáradtságos, de „isteni" munkájában. A szobrászat leegyszerűsítve és árnyalatlanul megközelítve, kétféle módon kíván a szellemihez közelíteni, egyrészt lerója a klasszikusoknak szánt adót, és ebből a körből nem is igazán kíván vagy tud kitörni, vagy biomorf és geometrikus formák elvontnak tűnő alakzataival mintegy evidenssé kívánja tenni a természethez való gondolati közeledését, vagy éppen attól történő eltávolodását. Mindkét megközelítés kellően ideologikus, de nem feltétlenül szellemi teljesítmény. Természetesen nem kérdőjelezem meg ezen törekvések értékeit és eredményeit sem.