Schadl János [antikvár]

Bevezetés SchadI János művészetéhez MA levelezőlapjai 38. sz. S.J. Rajz 1918 AAA Picture Posicards, No. 38, by the artist, 1918 Kassák Lajos, Uitz Béla, Bortnyik Sándor, Mottis Teutsch János, Nemes Lampérth József, Tihanyi Lajos - és még sorolhatnánk a nevekel, a MA körébe tartozó művészeket. A hatvanas évek óta, amikor a huszadik századi avantgárd művészet a figyelem látószögébe került, e művészek munkássága is ismertté válhatott. Elsősorban Szabó Júliának, Passuth Krisztinának köszönhető, hogy a korszak alapkutatásai befejezettnek minősíthetők. A részletek, az egyes művészi oeuvre-ők kutatása terén azonban még nagyon sok a teendő, messze vagyunk még attól, hogy mindent befejezettnek tekinthessünk. Az emiitett jelentős művészek mellett, akiknek munkásságát többé - kevésbé már a feldolgozottak közé sorolhatjuk, számos olyan festőt is említhetünk, akiről még ma is keveset tudunk. Dobrovits Péter, Pászkjenő, Ruttkay György, SchadI János ezek közé tartozik. Reméljük, hogy ugyanúgy, ahogy többek között Bohacsek Ede, vagy Dömötör Gizella életútját a közelmúltban feldolgozta a szakirodalom, előbb-utóbb a többi, ma még részben az ismeretlenség homályában lévő művészi oeuvre-re is felfigyelnek a korszakkal foglalkozó művészettörténészek. SchadI János kiállításának kapcsán, e katalógus bevezetőjében idézhetnénk Kassák Lajos „Egy ember élete", Bernáth Aurél „Utak Pannóniában" című önéletrajzi Ihletettségű regényéből, vagy Lakatos István visszaemlékezéséből [Jelenkor 1984), a korabeli kiállítási kritikákból (Elek Artúr írásai Az Újságban), Hevesy Iván művészettörténeti tanulmónyaiból (Futurista, expresz-szionista és kubista festészet], napjaink aukciós katalógusaiból képtanulmányokat. Úgy érezzük, e helyt fontosabb inkább annak adnunk hangot, mennyire reméljük, hamarosan megkerülnek azok a dokumentumok (napló, 1921-böl való előadás szövege, önéletrajz, korabeli napilap kivágások], amelyekről egy 1965-ből való átvételi elismervény tanúskodik. Bízunk benne, hogy a művész halálának hatvan éves évfordulója alkalmából, 2004-re tervezett kiállítás katalógus bevezetőjeként mindezek megjelenhetnek. Ma még Szabó Júlia régi tanulmányai segítségére szorulunk. Szabó az 1892-ben született és 1944-ben elhunyt művészről, aki Ferenczy Károly tanítványaként kezdte művészi pályályót, majd a AAA kiállításain, ill. 1927-ben a MENTOR könyvkereskedésben, majd 1933-ban a AAAGYAR NEMZETI KlAlUTAS-on szerepelt, elsősorban az aktivizmust tárgyaló tanulmányaiban ejtett szót, de 1966-ban, a MŰVÉSZET című folyóiratban, önálló tanulmányt is szentelt az expresszionizmus egyik jelentős hazai képviselője munkásságának. Mivel 1966 óta nem született a Szabó Júliáéhoz hasonló értékelés, e helyt a figyelem felkeltés érdekében, ebből közlünk részleteket. Majoros Valéria