Szőllősi Endre Emlékkiállítása [antikvár]

Részlet: Szőllősi Endre négy évtizedes munkássága úgy ágyazódik bele századunk művészetébe, hogy magán viseli haladó szobrászaink életútjának egész problematikáját. A közösségért való munkálkodás segítette is, hátráltatta is alkotóerejének kibontakozását, mindenesetre e nélkül szinte elképzelhetetlen lett volna élete is, művészete is. Mesterei, pályatársai befolyásolták pályáján, de igyekezett önállúságát megőrizni. Kereste saját formanyelvét, a lehetőséget a megnyilatkozásra. Nem tudott elszakadni attól a világtól, mely körülvette. Mindig konkrét maradt, nem vonatkoztatott el, nem tévedt csak általa érthető és mások számára sokféleképpen értelmezhető formai megoldások területére. Érdeklődését egyaránt vonzotta az emberek és az állatok világa. Kitűnő megfigyelőnek bizonyult. Bár alkotásainak a színvonala nem egyenletes, megcsillan bennük valami érzékletes, eredeti, ősi primitívség. Néha a groteszk elemek dominálnak munkáin. Széles skálán, de midig szerényen tevékenykedett. Erről ad képet ez a kiállítás, ahol szobrai, domborművei, grafikái meggyőzhetnek bennünket sokoldalúságáról, s kijelölhetjük, immár a befejezett életmű alapján, helyét a magyar művészet egészében.