Szombathelyi képtár [antikvár]

A Szombathelyi Képtár gondolati és gyakorlati kiindulópontja az a tény, hogy Derkovits Gyula, a huszadik századi magyar képzőművészet 1894 és 1934 között élt nagy, forradalmár egyénisége e város szülötte, s hogy szülőházában több mint egy évtizede működik már emlékmúzeuma. E múzeum folyamatosan gyarapodó gyűjteményéhez 1976-ban újabb életmű-kollekció csatlakozott: Dési Huber Istvánnak, a szocialista magyar képzőművészet Derkovits mellett másik legnagyobb alakjának művészi hagyatéka, melyet a festő özvegye ajándékozott a városnak. E két emlékmúzeum anyaga képezi az e célra épült képtár gyűjteményének magvát. A két kiindulópontra felépített szélesebb történeti gyűjtőkör a második világháború előtti magyar képzőművészetnek azokat a progresszív tendenciáit, jelenségeit tartalmazza, amelyek valamilyen módon - szervezetileg, ideológiailag - a korszak baloldali mozgalmaihoz kapcsolódtak. A gyűjtemény történeti részének harmadik nagy egysége annak a művészeti csoportosulásnak a tevékenysége, amely 1934 és 1942 között az alakulás évében elhunyt Derkovits eszmei és művészi örökségének jegyében kívánt működni. Ez a változó összetételű és művészi színvonalú csoport a baloldali, progresszív értelmiség mozgalmainak széles áramába kapcsolódott, s a korszak a magyar művészetének több iskoláját, törekvését is képviselte. Legjelentősebb tagjai Goldman György, Mészáros László, Vilt Tibor szobrászok, Bán Béla, Fenyő A. Endre, Háy Károly László, Kondor György, Sugár Andor festők voltak, de sok csatlakozó kültag, szimpatizáns gyarapította a csoport művészi és politikai, etikai súlyát a korszak meghatározó jelentőségű mesterei közül is: Bokros Birman Dezső, Kmetty János, Ámos Imre és mások.