Tér és idő 1918 után [antikvár]

ELŐSZÓ HELYETT A 2012. február 18-án megtartott konferencia apropója egy kilencven évvel ezelőtti esemény volt: a Magyar Pártnak, illetve a párt szabadkai szervezetének a megalakítása. Úgy döntöttünk, hogy ennek emlékére nemcsak emléktáblát avatunk és díszülést tartunk, hanem konferenciát is szervezünk, melyen az időről fogunk beszélgetni, a történelmi, sorsfordító, individuális és közösségi időről. Ezt a meghívó szövegében is megfogalmaztuk: „A többség és a kisebbség történelmi, társadalompolitikai viszonyrendszerének megközelítése, feltárása, szakmai-tudományos konferencia révén való körbejárása a megnyugtató és méltó - közös - európai jövő egyik alapfeltétele. Az idén első alkalommal megrendezésre kerülő tudományos konferencia apropója a kisebbségbe került vajdasági magyarság első pártja megalakulásának 90. évfordulója." Nem titkolt szándékunk az volt, hogy egy olyan, évente megtartandó konferenciasorozatot indítsunk útjára, amelynek alapgondolata - meggyőződésünk szerint - a legátfogóbban és a legszabadabban, egyszersmind a történelmi és társadalmi viszonyrendszerek figyelembevételével úgy fogalmazható meg, hogy: „tér és idő 1918 után". Ügy véljük, hogy a vajdasági magyarok számára, sőt mindenki számára, aki ebben a térségben él, ez a dátum mérföldkőnek számít. Ebben a vonatkozásban tehát a tér és az idő szubjektíven értendő: a mi terünk és a mi időnk. Miénk, magyaroké - közösségileg és egyénileg -, akárcsak a horvátoké, szerbeké és bunyevácoké - közösségileg és egyénileg -, az őslakosoké és azoké is, akik két-három évtizeddel ezelőtt érkeztek. Mindannyiunké. A tér és idő szubjektív értelmezésén kívül elkerülhetetlen a tudományos megközelítés, a tényekkel való szembenézés. Hiszen ez nyújthat valós fogódzót számunkra, ez alakíthatja megértőbb szemlélődéssé az egyéni olvasatot. Talán nem mindennapi vállalkozás egy politikai párt részéről, hogy tudományos konferenciasorozatot indít útjára, hogy a holnapról gondolkodva a jelen és a múlt megértésére törekszik, mégpedig egy történészek által segített átfogó szembesülési-megértési folyamat keretében. De nem is az volt a célunk, hogy mindennapi vállalkozásba fogjunk. És ezt most, hogy az első konferencia anyaga könyv formájában megjelenik, hadd erősítsük is meg: szolgálni kívánjuk ezt a folyamatot, mert meggyőződésünk, hogy jó ügyet szolgálunk: arra törekszünk, hogy a körülöttünk levő feszültségek oldódjanak, hogy jobban megértsük egymást, hogy nyitottabbak legyünk egymás iránt, hiszen csak így tudunk megbirkózni az előttünk álló nehézségekkel.