Bővebb ismertető
A múlt feneketlen kútjából gipszbúvár merül fel.Fején PVC-fürdősapka lenyomatát viseli. Szája levegő után tátog: kiáltani vagy énekelni készül. Különös mozdulatot tesz a kezével: talán egy távozó pillanatnak int; meg akarja ragadni, hogy visszatartsa. A pillanat eltűnik, ő úgy marad. Ebben a helyzetben idézi fel emlékezetünk képfényező gépe a nosztalgia illanó fényének megvilágításában; hiába tiltakozik ellene, mondván: "Ha énekelni és kiáltani akartam, hová lett az a rengeteg levegő, ami belém szorult?" Hiába emeli fel a karját védekezőleg: "Kérem, ne fényképezzenek!"