A francia irodalom kis tükre [antikvár]

Az európai irodalmak közül a francia az egyetlen, amely csaknem mindig a kezdeményező szerepét játszotta. Költői tárgyakat, műformákat, stílusokat teremtett és adott át, megtermékenyítette a szellemi életet a szigetországtól Kis-Ázsiáig, Szentpétervártól Sziciliáig, de a befogadó szerepére csak nagynéha vállalkozott. Számára az idegen hatás csak anyag volt s ezt az anyagot kénye-kedve szerint formálta. Legragyogóbb időszakaiban, amilyen a lovagregény vagy a színjátszás udvari százada, az idegen elemet önmagába olvasztja s hangsúlyozottan önmagát adja. Amidőn legkevésbbé eredeti, akkor is olyasmit vesz kölcsön, ami valamikor sajátja volt, így a renaissance idején a troubadouroktól átvett petrarkizmust kapja vissza Itáliától, a felvilágosodás korában pedig a Descartestól eredő szabadgondolkodást az angol bölcselőktől. Az eredet és az eredetiség kérdése egyedül a romantikát illetően nincs még tisztázva, kétségtelenül megdől azonban az a nézet, amely szerint a francia romantika kizárólag a germán világ betörése lenne a francia szellem Lenotre-kertjébe...