A magyar regény előzményei [antikvár]

Részlet a könyvből: A magyarnyelvű román élete 1. «Román» és «Regény». A XVIII. század utolsó negyedének magyar szellemi életében szórványosan jelentkezni kezd a szokatlan tartalmú s a régi prózai elbeszéléshez viszonyítva szokatlan terjedelmű regény. Megjelenése nagy meglepetést kelt, az újdonság ellenségeinek körében sok zsémbelődésre ad okot. Fogadtatása udvariasnak, érvényesülése símának éppen nem mondható. Nehézségek támadnak mindjárt a neve körül. Azok, akik szállítják, s azok is, aki olvassák, zavarban vannak, hogy milyen elnevezéssel illessék. Legegyszerűbb lenne, ha mindjárt románnak neveznék, mint a többi népek, csakhogy óvatosaknak kell lenniök a semmitmondó idegen név pártolásában, nehogy elriasszák az olvasóközönséget, amelyet még ezután kell meghódítaniok. Különben is mellékes a név. Előbb magát az új stílusú könyvet kell megszokni, idővel megtalálják nevét is. A szabatosabb megjelölést tehát egyelőre megkerülik, s hosszú lélekzetű címmel írják körül, hogy könyvük Kartigám török kisasszonynak, a Svédi grófnénak, Jelki Andrásnak, Szigvártnak, báró Külneki Gilmétának, gróf Kaczaifalvi Lászlónak és másoknak igen mulatságos tanulságokkal bővelkedő, csudás, szomorú, különös, rendes, tündéres, ritka példájú vagy emlékezetes és érzékeny történetét foglalja magában.