A próza [antikvár]

„FILOZÓFIATANÁR: Az emberi kifejezésmódnak mindössze két faját ismeijük: a prózát és a verset. JOURDAIN ÚR: Csak a prózát és a verset?! FILOZÓFIATANÁR: Úgy van, uram. Mindaz, ami nem próza: vers. Mindaz, ami nem vers, próza JOURDAIN ÚR: Hát amikor csak úgy beszél az ember, az micsoda? FILOZÓFIATANÁR: Próza. JOURDAIN ÚR: Hogyhogy? Mikor azt mondom: »Nicole, hé! Ide a papucsom, meg a hálósipkám!« - ez próza? FILOZOFIATANÁR: Ú^ van, uram. JOURDAIN ÚR: Teringettét! Negyven esztendeje beszélek prózában, de azt se tudtam, mi az" (Mohére Az úrhatnám polgár) ÜDVÖZÖLLEK OLVASÓ! Egy könyvsorozat második darabját tartod a kezedben. Ahogyan a cím is elárulja: a prózáról szól. De hiszen prózában mindenki tud beszélni! Minek akkor egy egész könyv róla?! - kérdezheted. Valóban: valamennyien prózában beszélünk és írunk, ezért sokan hétköznapinak, másod-rendünek is érzik a vers mellett. Kosztolányi Dezső Ember és világ című írásában méltó helyére emeli ezt a műformát: - Próza - mondod fitymáló ajkrándítás-sal. Eközben pedig azt érezteted, hogy valaki leszállt a lováról, és gyalog kelt Lovagolni nem mindenki tud, de járni a földön mindenki tud. Tévedsz, barátom. Aki prózát ír, talán leszáll a vers táltosáról, de nem a földre száll, hanem egy másik, éppoly szilaj és kiismerhetetlen lóra, mely gyakran a vers úrlovasait is úgy leveti, hogy szörnyethalnak " Hogy a Pegazus után a próza lovát is mesterien megüld, hogy elméleti ismereteidet elmélyítsd, hogy tudj szólni, írni szépen - és nem csak prózaian - prózában, s hogy élvezni, érteni tudd a művészi prózát: azért ez a könyv. Tarts velem!