A riporter megtér [antikvár]

Az Úr útja, az Úr kertje Az időskorú kászoniak emlékezetében még most is elevenen élnek az Úr útja, az Úr kertje fogalmak. Ugyanis a völgy falvaiba vezető jelenlegi - végre járható - aszfaltút nem a régi helyén épült meg. A Balázsi földbirtokos família előkelőségei az 1800-as években a település falvait összekötő, s onnan kivezető kövezett úton hintókocsikáztak, járták be a környező erdőket, kedvtelésüknek, a vadászatnak is hódolva. De nemcsak e célra épült meg és tartották karban a róluk elnevezett Úr útját. Gazdasági, később stratégiai jelentősége is volt az úthálózatnak. írásunkban ezt az utat próbáljuk emlékezetben bejárni, a javakorabeli kászoniak kalauzolására támaszkodva. András Ignác iskolaigazgató szintén kereste a régi út nyomait, szíves beleegyezésével, az ő felfedezéseit is figyelembe véve indulunk el a jó két évszázaddal ezelőtti úton. Mégpedig Feltízről. A Répáti- borvízforrástól ma is „az Úr útja vezet Veresvíz fejére, érintve Üvegcsűrt". Ugyanis itt a Balázsiak üvegfúvót (hutát) működtettek, lombik formájú félliteres és literes üvegeket gyártottak, melyekben a Salutaris borvizet palackozták. „Háromszék felé igen sokat hordanak szét" - írja már Orbán Balázs. Később Galacig szállítják szekereiken a kászoni atyafiak a borvizet. „Látom a Dunát előttem/ Hát én ide miért jöttem/ Borvizemet ingyen kérik/ S annak örömit nem érik/ Szekeremet elégetem/ Vasát a Dunába vetem - ebből az időből származó az András Ignác által lejegyzett nóta is. Az Üvegcsűrtől ugyancsak a földbirtokos família tulajdonát képező jakabfalvi bor-