A romantika posztulálása/Spleen [antikvár]

1. A ROMANTIKA POSZTULÁLASA Jénába érkezett a keleti szél. Brahman, Buddha egyről beszél, a szubjektum a teljesség, nyelvét nem kötik szabályok, kezdet és vég összehajol, az indefferencia nem más, mint differance. Fikarcnyit se változott a helyzet, avantgarde volt, most posztmodem lett, piszkították a papírt, mert kellett, járatlan utakról jártakra téved a toll, mindig vagyunk valahol, s gondolunk valami merészet, újat, legyintünk az életúntnak, búcsiit intünk életútnak, körbejárjuk a struktúrákat, a lényeget hermába, a mába zárjuk, s holnap újat öntünk. Más a forma, valójában, eidosz, idea, bár hozzánk közelebb van Milétosz mint Elea, de cinikus az étosz, a pátosz lemondó sztoa, epikuroszi hedonizmus sem lesz már soha, az egész zajlik, s több, más annál, ennél, minden lesz máshogyan. Anything goes, anything else, minden jó, vagy bármi más, de nonszensz az egész, fragmentált a szemlélt lét, mozaikokból s hiányból épülő történelem, szédülő keringő, egy ütemében mégis ott a minden. ¦f ^ .' ; ' ¦ 1 I 1 1,1 ¦ r, V'I i'. t,'^ i mm 11 Pro Xoyoq Ne nevezzetek semminek se rendes se poszt nem vagyok vakok az ablakok nem posztolok nem posztolok alszom akár eszem akár iszom régenvoltmár régenvolt minden iszonyatom szeretek itt szeretek máshol szeretek s e retek megül rajtam-guanó huszárok huszárok perdül a huszárokká szépek a mások minden a másoké sok sapkás kacskalábú egozsoké mások más okkal másokkal henyélnek én megyek egyik lábam itt a másik mellette hol lenne hol lenne hát jó lenne ha szeretne s vigadna vigaszba viaszba öntött szemekkel elmosott képlékeny nemekkel a férfinő a nőférfi a szűz a céda mind e világ hordaléka éupEKa? Cheu Réka nekem nem rokonom boldogul vagy bol-dog-ül áll vagy éppen szalad beteszi a kiskaput kilép le be fel le fel le e hintán (fényes láncos hintón) egy évszázad gyereke anyja fia borja Borcsa lánya muzsikál nyikorog hinta gyomor korog fagyott időben ritkább inkább inkák közé vágyik mindenki de csak a havas szutykos hinta marad ha ló nincs akkor nincsen. Gyertek, menjünk gyalog! 0 Az üres szavakat fogjuk egy konténerbe öntjük; meredt, tágranyílt szemmel nézzük: a semmit. A pupilla még hezitál; lehajtott fejjel törtet a csend.