A százéves Petőfi [antikvár]

Részlet a kötetből: Lyrai költészet. Hazafias és politikai költészet. I. Hagyományos költészet. Le poete n'est pas tout l'homme, comme l'imagintion et la sensibilité ne sont pas l'âme tout entiere. Qu'est-ce qu'un homme qui ? la fin de sa vie, n'aurait fait que cadencer ses r?ves poétiques pendant que ses conitemporains combattaient avec toutes les armes le grand combat de la partrie et de la civilisation? Lamartine (Jocelyn). 1. Az első lépések. Petőfi hazafias költészete két olyan verssel indul meg (1842), amely valamennyire különbözik a későbbiektől, bizonyságául, hogy ennek a dolognak is van evoluciója. Vidám napod mosolyg ismét reám, Hü gyermekedre, édes szép hazám - csak annyit jelent, hogy költőnk az ország más részéből a kedves Alföldre érkezik, talán éppen az annyira szeretett Kis-Kunságba, amelyet szülőföldének fogadott (Hazámban). Ennek szeretetéből fejlődik ki hazaszeretete. Másik versét pedig az jellemzi a későbbiekkel szemben, hogy személyekhez és helyhez nem kötötten festi egy ifjú boldogságát, aki hazájába visszatér, pedig költőnkről szól, aki a katonaságtól elbocsátva Zágrábból Sopronba ment. (Két vándor.) E két szép költeményt tekintsük bevezetésnek hazafias költészetéhez, melyet a Honfidal kezd meg (1844). Szép vers, de uj szellemet még nem éreztet, ilyen hazafias verseket már bőven irtak ő előtte is. A Védegyleti dal, valamint a Batthyányi és Károlyi grófnők is csak annak lenne uj, aki Petőfi összes költeményei közül ezeket olvasná utoljára. Az eltünődhetne az előbbi befejezésén: S a király, a honnak atyja, Mint valóban jó atyánk, Karjait kiterjesztendi És az áldást mondja ránk.