A szellem helye [antikvár]

A szellem helyeKét kisebb ütődéssel értünk földet, kivételesen simán, még csak föl sem borult a kosár. De Kimet, a veterán pilótát némileg nyugtalanította, hogy nem tudja azonosítani: pontosan mire is szálltunk rá. Voluntary seeds" önkéntes vetemény, világosította föl a farmer, akinek földjén az enyhén fújdogáló szelek jóvoltából, minden előzetes bejelentés nélkül landoltunk.önkéntes", mármint hogy nem vetette senki csak úgy nőtt, szépen, rendezetten, akárha valami takarmányféle lenne. De már úgyis be akartam szántani, ne aggódjanak" hallatszott a mobil telefonból a farmer barátságos hangja. Ott álltunk tizenhatan az erősfonatú, vászonnal bélelt, öt rekeszre osztott vesszőkosárban, a középső, hosszanti részben Kim, kezeslábasban, távcsővel a nyakában, térképpel a kézben, felcsapható napszemüvegben, mi meg négyesével egyenletesen elosztva körülötte még mindig abban a csodálatos csöndben, amely alig egy órája telepedett ránk, amikor a színes gerezdekből összevarrt hatalmas kupola ezer lábnyira elemelt bennünket a földtől.Ági suttogássá fogta vissza a meglepetés kiáltását, hogy milyen hirtelen emelkedünk, amikor Kim végre eloldotta az utolsó karabinert is, amely a terepjáró orrához kötötte a kosarat. De mindez csak néhány másodpercig tartott, aztán körbetakart az eleven csönd. Szálltunk, amerre az alkonyati