A tragikum [antikvár]

Részlet: A tragikum elemei Az életnek és művészetnek minden tragikai jelensége, végső benyomásában, megnyugtató. Csak végső és határozó benyomásban, mert teljes hatását egyetlen érzésbe foglalni ép oly lehetetlen, mint általában a fenség képeiét, melyek a megaláztatás érzelmeiből emelnek föl bennünket a végtelen eszméjéhez. A tragikai jelenségek is izgató küzdelmekben, félelmes összeütközéseken és részvétkelő csapásokon á törekszenek megnyugtatásunkra és fölemelésünkre. Hatásuk ebben éri természetes tetőpontját s ebben hangzik el. És mivel emelnek föl oda, a hol lelkünk felzaklatott érzései lecsödesűlnek s helyöket bizodalom, kibékülés, megnyugvás, sőt gyönyör foglalja el? Oly eszmék érvényre juttatásával, győzelemre vezetésével, melyeket a természeti és erkölcsi világban jogosan és szükségszerűen uralkodónak tekintünk; erőnk fenntartóinak, hitünk biztosítékainak, létünk alapjainak érzünk és tudunk.