A végtelen felé [antikvár]

AjánlásTöbb mint fél évszázados létezés-tudatom óta különleges asztrálszállal kapcsolódtam az irodalomhoz. Kora gyermekségemtől fogva a versek bűvkörében éltem: szerettem, olvastam, szavaltam, tanítottam és írtam azokat. Most, amikor napról napra egyre gyorsabban közeledek a "Végtelen felé", mind erősebben érzem a belső szorongattatást, hogy megtudjam a rejtélyt. Az általam évtizedek alatt megfogalmazott üzenetek hogyan jutnak el a címzetthez, az ifjúsághoz? S ha elérik őket, visszapattannak-e a gondolatok saját védőburkaikról, vagy elérnek a fiatal lélekhez? Megremegtetik-e azt, hatnak-e rájuk, mint szeretném, formálják-e gondolkodásukat? Befolyásolja-e az üzenet megértését, befogadását a mindenkori társadalmi, gazdasági helyzet, a család értékrendje, neveltetésük, hitük? Milyen érzéseket, gondolatokat váltanak ki a versek a fiatal olvasókból? Hogyan használható a mai költészet nevelésre?Az is érdekelt, mint gyakorló magyartanárt, nyithatjuk-e szemléletüket, vers-értésüket, s a magunkét is a gondolatszabadság végtelenje felé, vagy maradunk a XXI. században is a hagyományos "belemagyarázós" versértelmezésnél. Meg akartam bizonyosodni arról, hogy van értelme, célja, jellemformáló ereje ma is a versnek, ebben az anyagias szemléletű, roham-léptékű világban.Érdemes-e írni ma is a szülőföldhöz, hazához való ragaszkodásról, a tiszta erkölcsi értékekről, hűségről, hitről, a költőelődök iránti tiszteletről, a lélekemelő gondolatokra "vevő-e" a mai fiatal? Hiszen én egész életemben egyetlen célom érdekében, az ifjúság neveléséért dolgoztam, és ezért írtam! Több kötetem nekik ajánlottam.