Agria 2010. nyár [antikvár]

2010. NYÁR Kiss Benedek Tokaji aszú Folyékony aranyrögökként gördülő magyar könny! Istennők, tüzes görög szüzek fűszeres könnye, kit még Zeusz is ünnepekkor emelhet ajkaihoz! Pápák, császárok serlegeiben égő foghatatlan nedű, kit ha ínyünk ízlelhet olykor, föltörnek bennünk Berzsenyi bús sorai, föltör a „resurrexit vulnera inclitae Gentis Hungáriáé" megcáfolhatatlan igazsága. Édes hazám, te gyöngyözöd ki ezt a csodát, metszett sebeidet érintik a szőlőszedőlányok illatos tomporai, s míg a végső csodálatosság lesz a halhatatlan gerezdekből, tudjátok, hozzáértő atlétakarok virtusos s gondos keze is kelletik hozzá. Ünnepek remegő kézzel csurgatott bora, ha Máriának s a kisdednek én is ajándékot küldhetnék, téged csomagolnálak ezüstpapírba. Gondoskodó kezét az Istenszülő Nagyasszony már csak e pár cseppért is terjessze jobban fölénk! Mert nem bor ez csak, hanem jelkép, ilyet tud ez a föld, ilyet tudnak a gazdái, s nemcsak bosszújuk hatalmas olykor, hiszem, hanem egyszer jókedvünktől is dörgő lesz még a Kárpátok medencéje!