Anekdoták aranykönyve [antikvár]

A legnagyobb vicckönyv és A zsidó humor aranykönyve gyűjtő-szerzőjének ez az ajándéknak (is) való könyve abc-rendben közöl mulatságos, szellemes anekdotákat magyar és nem-magyar hírességekről. A szerző elképzelése szerint nem a régies tempójú, derűs hangvételű, hosszasan magyarázó történetek kerültek a kötetbe, hanem a felgyorsult korunknak megfelelő, gyorsan poénig jutó - tehát vicc-szerűen poénos - anekdoták. Műbőr kötésben igazi karácsonyi ajándék! Előszó részlet: Hol vannak már azok a régi (szép?) idők, amikor az ember komótosan, ráérősen leülhetett adomázni a klubjában, kedvenc vendéglője különtermében, vagy a füstös kávéház mélyén? Adomázni, azaz derűs, hosszú és szép lassan csordogáló történeteket mesélni. Mondjuk pipafüst mellett, jókora csibukból pöfékelve - egy-egy szippantás még meg is akasztja olykor a történet menetét. Felgyorsult a világ, rövidül a kiadatlan (görögül anekdota), mely régen tréfás történetet jelentett (akár hosszabbat is); a türelmetlen hallgató, illetve ha kiadott, akkor olvasó) ma már nem viselné el a történet lassú hömpölygését. Legföljebb, ha Mikszáth írta - reméljük, ő még elviselhető a mai kor emberének is. A lexikon szerint az anekdota „rövid, csattanós, tréfás, humoros történet, mely többnyire egyes közismert személyek vagy történelmi események mulatságos jellemzését nyújtja „. Ismereteink szerint Prokopiosz használta először az anekdota kifejezést mai értelmezésében, a Justinianus császár magánéletéről írt történeteinek címéül választ..