Angyalok alvó szárnya [antikvár]

Részlet: Felhővé emelkedett anyám Szétkódorogtak az édes állatok betűid füvek tövén a réten a szó sem volt fülelő ebed lezuhant hűtlen a szádról -dombhátról az öngyilkos Nap Időféle süvített földszagot (én talán farkaslesen jártam) ekkor jött az a madár s elvitt a csőrében téged tiszta patak helyett mostan kalácsoddá kínálkozó lisztet fújok utánad hajadszínű Dunám karjaimmal keretezem gyújtok neked szíveddel-fölvágott nyelvemen öröklángot hisz hűs hangodtól vagyok ítélt s ítéletes Anyám Anyácskám ha visszalopod a parazsat a vizet kővé változtatom