Arany János [antikvár]

Részlet a tartalomból: "A mint e lapokon Arany Jánost jellemezni akarom, alakja mindinkább megelevenedik előttem, érzelmekben és eszmékben gazdag élete ujból leperdül és fejlődésének különböző korszakai ismét elvonúlnak képzeletem előtt. Költészetének fátyolán át látom a sápadt, kis földműves fit Szalonta határában, a Szigettó nádasában vadrécze-tojástszedni, látom később, mint a debreczeni kollégium diákját, kinek sovány alakja hosszú, fekete tóga "mint gyászlobogó a nyelét" takarja, mindig olyanvalami után sóvárogni, a mit nem tanitanak a tudós professorok. Majd ismét mint a kollégiumtól elzüllött vándorszínész rázzaa rendező jelére a színfalak mögött a zivatart jelző vaslemezeket, vagy döngeti , mint tüzér ágyuszót utánozva, a szinház fapadját, látom, hogy halad, kiábrándulva a szinészélet csalódásaiból, Mármaros-Szigetről erdős rengetegeken át egy ezüst huszassal zsebében és kendőjébe kötött czipóval hazafelé, a nélkül, hogy tudná, hová hajtsa le árva fejét..."