Asszonyok [antikvár]

Valószínűleg nem túlozunk, ha azt állítjuk: máig nem hálás pálya a nőíróé. Hasonlóképpen nem túlzás kijelenteni: a múlt századfordulón már az is gyanúsnak számított, ha egy nőnek irodalmi ambíciói voltak. Csak mostanában fordul az érdeklődés e korszak gyakran tragikus sorsú nőírói felé, akik sokszor önmaguk sem hitték, hogy méltó versenytársai lehetnek „erősebb nemhez" tartozó kollégáiknak. Közéjük tartozott a szépséges hevesi leány, Rosenfeld Bella – írói nevén Fehér Judit –, akinek Bródy Sándor egyszerre lett férje és versenytársa. A "nap lovagja" mellett Rosenfeld Bella sok éven át a szó szoros értelmében el- illetve lefojtotta tehetségét. Csak akkor tért vissza az irodalomhoz – amint e könyvből kiderül, saját tehetsége iránt kétségekkel telve –, amikor cáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy házasságuk, annak ellenére, hogy öt gyermek született belőle, eleve elhibázott volt. Csupán néhány év jutott neki írásra: 1908-ban, harminckilenc évesen meghalt. Rövid alkotó korszakában született az e könyvben újraközölt, először 1906-ban megjelent Asszonyok című novellagyűjteménye és néhány más munkája. Mindez annak a családi hagyatéknak része, amelyet Bródy Sándor és Rosenfeld Bella unokájának, Alexander Brodynak az édesanyja őrzött meg. Ebből a hagyatékból származik előző kötetünk is, melynek címe Hunyady Margit. Az a könyv Bródy Sándor első fiának, Hunyady Sándornak édesanyjáról, a neves színésznő-írónőről szól. Mostani kötetünk bizonyos értelemben a történet folytatása. Ez a könyv nem csupán családom történetének egy részlete. Szüleim és nagyszüleim mellett barátaim is részt vesznek benne. Saly Noémi, Csányi Vilmos, Hovanyecz László, John Lukacs és Márton László írásaikkal színesítik a kötetet. Mit tagadjam, igen szerencsés az az ember, akinek ősei regényhősök életét élhették, és aki ilyen barátokkal bír. Alexander Brody Fehér Judit önmagáról: „…szerettem az irodalmat, fiatal létemre majdnem olyan erősen érdekelt, mint a szerelem."